Kontra Miklós: Hasznos nyelvészet (Somorja, 2010)

Szociolingvisztika

A társadalomtudományi kutatások néhány etikai vonatkozása

tanilag helyesnek ítéli), nyelvész kollégáim egyik napról a másikra kiiktatták beszédükből az ilyen mondatokat. A nyelvész azt a beszédet szeretné megfigyelni, rögzíteni és elemezni, amit akkor produkálnak az emberek, amikor nem figyelik őket. Ez a megfigyelői paradoxon, aminek feloldására számos trükköt dolgoztak ki a szociolingvisták (lásd pl. Labov 1988, Kontra 1991/1999).

Az embereket megtéveszteni nem etikus dolog, tehát titkos felvételeket készíteni sem az, tudományos célból sem. Hogy mi számít megtévesztésnek, s mi nem, azt persze nem lehet egyértelműen eldönteni, ezért a kutatásetikai szabályok nem mindenhol egyformák. Az amerikai William Labov azok közé tartozik, akik a titkos felvételek készítését határozottan ellenzik, ő azt sem tartja megengedhetőnek, hogy a kutató, ha titkos felvételt készít, utólag engedélyeztesse a felvétel kutatási célú felhasználását (az engedély megtagadása esetén viszont semmisítse meg a felvételt). Labovnak az a tanácsa mindenesetre megszívlelendő, hogy „nem szabad olyat tenni, amit aztán a nyilvánosság előtt nehéz lenne megmagyarázni” (1988: 46).

3.4. A kisajátítás két fajtája: gyarmatosítás és plágium

3.4.1. Gyarmatosítás

A kelet-európai társadalomtudomány nyugati gyarmatosításáról tanulságos vita zajlott a Replika című folyóiratban Csepeli, Örkény, Scheppele (1996) cikkének megjelenését követően. A gyarmatosítás (etikátlan kisajátításnak is nevezhetném) azonban nemcsak Nyugat-Kelet viszonylatban működhet, hanem magyar-magyar viszonylatban is, amikor magyarországi kutatók és/vagy kutatásszervezők élnek vissza erőfölényükkel, s kényszerítenek rá határon túli magyar kutatókra olyasmit, amit ők maguktól nem tennének. Hunčík Péter (2003: 167) a magyar-magyar kapcsolatokról többek közt ezt írta nemrég:

A kisebbségi körülmények között dolgozó értelmiségiek számára olyan intézményrendszerre van szükség, amelyben az adott munkafolyamatok, kutatások teljes egészében elvégezhetők. Tehát szakítani kell azzal a gyakorlattal (támogatási rendszerrel), amely bedolgozóként foglalkoztatta a magyar szakértelmiség tagjait, vagyis úgy volt szervezve, hogy a kisebbségi kutatók csak részfeladatokat tudtak elvégezni, az anyag végső feldolgozása, a kutatás összegzése Budapesten történt.

51