Kontra Miklós: Hasznos nyelvészet (Somorja, 2010)

Szociolingvisztika

Kicenzúráz - A cenzúra nem (tört)?

De térjünk végre a szépirodalomra!

2.2. Az írókról s az irodalomról

A Hallgat eredeti szócikkében lehetett valami példamondat, melyben az írók a címszóval jelölt tevékenységet gyakorolhatták, mert a lektor ezt írta hozzá: „Az írók hallgatása azért nem ilyen egyszerű dolog! Köpeczi elvtárssal kellene konzultálni!" Baj volt az Idill-lel is: „Ravasz ez a megfogalmazás! Semmiképpen nem elfogadható! Osztálytársadalomban más az egyes osztályok életformája! Nyilván az uralkodó osztály rothadt erkölcsű életformájára gondolnak (a szerkesztők), s ezzel kívánják szembeállítani az egyszerű emberek életformáját. A költők e két ’életforma’ közül az utóbbit eszményítik, de erről az eszményítésről is lehetne egy-két szót szólni; ez ti. ártalmas is lehet! (A legtöbb vallás is túlvilági gyönyörűségekkel kecsegteti a tűrő, igénytelen szegényeket.)” Nem meglepő az Irányregény-hez fűzött tanács: „Jó volna, ha az iránydrámával együtt (162. hasáb) megnézné valamelyik marxista irodalmár!!!” Általános szótárszerkesztési kérdést feszeget a Kapál eredeti szócikkéhez fűzött szakvélemény: „A Pázmány-idézet is felveti azt a kérdést, hogy igen szubjektív az idézetek válogatása. (Ez a Kuncz és Herczegh probléma is!) Gábor Andor, Balázs Béla, Bálint György és még hosszan lehetne sorolni a neveket, - nem szerepednek!” A szóhasználatot illusztráló köznyelvi példák és az irodalmi idézetek helyes arányára, valamint az emberi lét egy fundamentális kérdésére vonatkozik a Kéz eredeti szócikke 3.c. jelentéséhez fűzött útbaigazítás: „A saját példákat hagyjuk el, az irodalmi példákat ritkítsuk! A Móra-idézetet mindenképpen hagyjuk el! Inkább arra tanítsuk az embereket, hogy sorsuk saját kezükben van, s nem valamiféle Istenében.” Végül a lektor bizonyos inkompetenciáját olvasom ki a Költemény-tői Költőtárs-ig szóló javaslatából: „Nézzék át (alaposan) ezeket a címszavakat irodalmár elvtársak!”

De lássuk most már az elvek megvalósítását is, először azon esetekből egy csokrot, amelyekben a szerkesztők valószínűleg (illetve bizonyos fokig) sikerrel álltak ellent. Sikerrel, mondom, mert a megjelent szótárban a kifogásolt részek, vagy azok módosított változatai, legalább részben, megvannak.

41