Kontra Miklós: Hasznos nyelvészet (Somorja, 2010)

Szociolingvisztika

Kicenzúráz - A cenzúra nem (tört)?

korban készülnek, amikor az új szóanyag itt van ugyan már, de a régi még nem halt el. Olyan szavak, mint üzletasszony, potyautas, elemista, főszolgabíró, zászlós, kiuzsoráz, valutázik, tőzsdézik és száz meg ezer hasonló szó mögött rejlő fogalmakat, állásfoglalásokat elsöpörte a forradalom, országunk gazdasági és társadalmi átalakulása. A szavak azonban még elevenen élnek úgyszólván az egész felnőtt nyelvközösség tudatában, sőt élnek - ha néha gúnyos mellékízzel - mai irodalmunk egy részében is, a régibb irodalomról nem is beszélve. Még nem is mutatják a nyelvi elavulás jeleit, ehhez túl rövid volt az idő. Felmerül a kérdés, kihagyjuk-e ezeket az élő szavakat a mai szótárakból? Ez nyilvánvalóan helytelen volna. [...] Ha a szótár aszerint foglalna állást egy-egy szó felvétele kapcsán, hogy a vele jelzett fogalom kívánatos-e, vagy a nyelv területén előfordul-e, akkor ilyen szavakat fel sem vehetnénk a szótárba mint tüdőgyulladás vagy lepra.

Országh az Értelmező Szótár egy példányát a maga számára ceruzajegyzetekkel látta el. E példány I. kötete hátsó borítóján a következők olvashatók:

„Botránykövek" az ÉrtSz-ban

anyaország

anyaállam

cionizmus

csángó

államvallás

bolondság

hátra mozdító

stb.

Az ÉrtSz. előszavának szánt, de végül is külön kötetben megjelent szövegben a főszerkesztő egyfajta kulcsot ad a ceruzajegyzetekhez:

A szótári munka utolsó szakaszában, a nyers kézirat elkészülte után, szükségesnek mutatkozott az is, hogy több száz szócikk kéziratát illetékesek a marxista-leninista ideológia szempontjából is megbírálják, és véleményükkel a szerkesztőséget a szócikk végleges megszövegezésének munkájában támogassák. Az ideológiai lektorálásnak a munkáját az Akadémia Elnökségének határozata alapján a II. osztály által létrehozott munkaközösség végezte Erdei László vezetésével. Ugyanilyen jellegű lektorálást hajtott végre az Akadémiai Kiadó felkérésére a szótár III.—VII. kötete teljes anyagának kész kéziratán, ill. kefelevonatán Siklós Margit és Werner Györgyné, a III. kötetre vonatkozóan még Nyírő József.

(Országh 1962: 124)

37