Kontra Miklós: Hasznos nyelvészet (Somorja, 2010)

Szociolingvisztika

Szociol i ngvi szti ka

1.3. A nyelvet kell megmenteni vagy a beszélőit?

Mufwene (2002a) szerint a nyelvek vitalitása beszélőik kommunikatív viselkedésén múlik. A beszélők viszont adaptív válaszokat adnak a társadalmi-gazdasági ökológiai változásokra. Amikor nyelvcsere történik, az új nyelv használatával kapcsolatos gazdasági előnyök a fő mozgatóerők. A nyelvek élete nem független beszélőiktől. Következésképpen nem a nyelvek ölnek meg más nyelveket, hanem a beszélőik ölik meg őket, amikor feladják őket, igaz, a beszélők maguk is áldozatai a társadalmi-gazdasági ökológiai változásoknak.

Itt most rá kell mutatnom arra, hogy Mufwene téved, avagy nem gondolta végig saját gondolatmenetét. Nem az a helyzet, hogy a beszélők egyszer csak elkezdik nem használni a nyelvüket (igaz, ebben szerepe van a társadalmi-gazdasági ökológiai változásoknak is), hanem inkább az - s ezt számtalan esetben dokumentálták már a szakirodalomban is -, hogy A nyelv beszélői rákényszerítik B nyelv beszélőit B nyelv feladására és A nyelv használatára, vagyis kikényszerítik aB->A nyelvcserét.

Mufwene szerint a nyelvészek sopánkodnak a nyelvi és tipológiai sokféleség pusztulásán, de eközben ritkán gondolnak a beszélők veszteségeire és nyereségeire, nemigen számolnak azzal, hogy egy nyelv fennmaradása együtt jár-e azzal, hogy beszélői jobban adaptálódnak a társadalmi-gazdasági ökológiai változásokhoz. A régi/ősi kultúra jobban adaptálódik-e a mai világhoz, mint az új? A veszélyeztetett nyelvek sajátosságai több vagy kevesebb információt nyújtanak az univerzális grammatikáról, mint azok, amelyek nincsenek veszélyeztetve s azok, amelyek újonnan keletkeztek? Ha a nyelvek fő funkciója az, hogy beszélőiket szolgálják, akkor furcsa - mondja Mufwene -, hogy a beszélőik ráfordításait és hasznát a nyelvészek ily sokáig elmulasztották elemezni. A nyelvek beszélőikkel együtt változnak. A nyelvcsere nem más, mint a kulturális változásokra adott adaptív válasz, s e kulturális változások java részét a társadalmi-gazdasági ökológiai tényezők teszik ki. Az olyan érvek a nyelvmegtartás mellett, amelyek a beszélők társadalmi-gazdasági ökológiai változásait nem részesítik kellő figyelemben, valójában ignorálják az anyanyelvi beszélők centrális szerepét e folyamatokban.

Ez érdekes és fontos megjegyzés, két okból is. Egyrészt Mufwene itt azokat a nyelvészeket kritizálja, akik a nyelvhalált természetes kiválasztódásnak, valamiféle normális, elkerülhetetlen folyamatnak látják, s a beszélőket kihagyják az elemzésekből. Nagyjából azokra utal, akiket

20