Kontra Miklós: Hasznos nyelvészet (Somorja, 2010)
Nelvi jogok, nyelvpolitika
Nyelvi jogok, nyelvpolitika „Azt, hogy a csángó falvak nyelvi asszimilációjára a »magyaróra« programnak alig van hatása, leginkább azok tudják, akik a program cselekvő résztvevői. De ezt nyilvánosan kimondani és elmagyarázni nem célszerű, hiszen az oktatási program anyagi háttere az asszimiláció megállíthatóságának széles körben elterjedt mítoszára van alapozva. Ez a mítosz döntő szerepet kapott mind a rendszeres - bár egyre kisebb mértékű - magyar kormánytámogatás, mind az ún. »keresztapa« program ideológiai megalapozásában. Ha tehát összeomlik a mítosz, félő, hogy összeomlik maga a program is. És ez valóban nagyon nagy kár, végzetes hiba volna. Mert noha a magyar nyelv nem tehető a csángó gyermekek első nyelvévé és a csángó falvak nyelvi asszimilációjára sincs döntő hatással, a program jelentősége mégis óriási. Éspedig azért, mert a »magyarórák« által minden évben száz meg száz csángó gyermek tesz szert egy bizonyos magyar nyelvi kompetenciára, tágul a kulturális horizontja és alakul a közösségi identitástudata. És ez a jelenlegi moldvai helyzetben - gondoljunk bele: nincs magyar anyanyelvű oktatás, a katolikus egyház deklaráltan a román nacionalizmus szolgálatában áll stb. - igen-igen nagy dolog. A csángó oktatási program egyik rendkívül sebezhető pontja, hogy a valóságos célok és lehetőségek megfogalmazásával nem lehet ezt a minden nehézség dacára jól működő programot fenntartani, sőt a valós helyzet és valós lehetőségek megfogalmazása akár az egész program összeomlását is eredményezheti. Ahhoz tehát, hogy az úgymond »szerényebb« célok megvalósulhassanak, egy hittel hitt mítoszra és hangzatos jelszavakra van szükség. Minderre azért, mert mind a programot működtető politikai szféra, mind a közvéleményt formáló média kizárólag mítoszokat, ideálokat, illetve ezeket kifejező jelszavakat és sztereotípiákat ismer, a racionális, oknyomozó diskurzusoknak és meg nem ideologizálható gyakorlati céloknak ezekben a közegekben nincs helyük. Itt van a program körüli másik nagy dilemma tehát: hagyjunk működni egy mítoszt, vagy pedig próbáljunk reálisan és hosszú távon, akár a nyelvvesztés utáni stádiumig előretekintve, megalapozni egy programot, miközben tudjuk, hogy ezzel a »megalapozással« esetleg végleg meg is semmisíthetjük azt?” Lefordítva a „magyarórák” kérdését: olyan nemzetpolitikai koncepcióra és olyan nyelvpolitikai stratégiára lenne szükségünk, amely racionális és oknyomozó diskurzusokkal hatástalanítja a kizárólag mítoszokat, ideálokat, illetve ezeket kifejező jelszavakat és sztereotípiákat ismerő politikai szférát és médiát. 192
