Kontra Miklós: Hasznos nyelvészet (Somorja, 2010)

Nelvi jogok, nyelvpolitika

15. Nyelvi genocídium az oktatásban a Kárpát-medencében*

15.1. A nyelvi genocídium fogalma

Mindenki jól ismeri az ENSZ Egyezményét a népirtás bűntettének megelőzéséről és megbüntetéséről (lásd pl. Kardos 2003: 149-50), de a nyelvi genocídium fogalmát kevesen ismerik, sok nyelvész sem ismeri. Magyarul a fogalommal először Skutnabb-Kangas tanulmányában találkozhattunk, ebből idézek (1998: 8-9):

„Amikor az ENSZ-ben annak az egyezménynek az előkészítésén dolgoztak, amely később a népirtás bűntettének megelőzése és megbüntetése tárgyában kelt nemzetközi egyezmény néven vált ismertté, a nyelvi és kulturális genocídiumot mint súlyos, emberiség elleni bűncselekményt együtt tárgyalták a fizikai népirtással (lásd Capotorti 1979). Mikor a konvenciót végül elfogadták, a nyelvi és a kulturális genocídiumról szóló 3. cikkely nem kapott elegendő szavazatot ahhoz, hogy bekerülhessen az 1948-as végső egyezménybe. Ami viszont megmaradt belőle, az a nyelvi genocídium meghatározása, melyet az ENSZ legtöbb tagállama elfogadásra javasolt. A nyelvi genocídiumot úgy definiálják (3. cikkely 1. pont), mint »annak a megtiltását, hogy a csoport a mindennapi érintkezésben vagy az iskolákban nyelvét használhassa, vagy hogy a könyvnyomtatás, illetőleg a kiadványterjesztés a csoport nyelvén történjék.«

Az ENSZ definíciója értelmében vett nyelvi genocídium világszerte gyakorlat. Egy őshonos vagy kisebbségi nyelv betiltható nyíltan és közvetle*Az MTA székházában 2009. augusztus 19-én a „Nyelvhasználat és jogi szabályozás a tudomány tükrében” konferencián elhangzott előadás, eredetileg megjelent: Fórum Társadalomtudományi Szemle 2009/4: 67-76. A konferencián elhangzott kérdések, válaszok és hozzászólások a Magyar Tudomány 2009/11. számának 1352-1360. lapjain olvashatók.

167