Kontra Miklós: Hasznos nyelvészet (Somorja, 2010)

Nelvi jogok, nyelvpolitika

Hasznos nyelvészet mutatja, hogy a hasznos nyelvészet hasznosulása/hasznosítása is ne­héz ügy hazánkban.) Szépe hangsúlyozza azt is, hogy egyre nagyobb szükség van ma olyan nyelvészekre, akik a nyelvészetről (illetve saját szakterületükről) közérthetően tudnak írni a „láthatatlan nagyközönség" számára. S anélkül, hogy beleártaná magát az utóbbi 10-15 év nyelvmű­velésről szóló vitáiba, higgadtan megemlíti, hogy „Van az áltudománynak egy olyan szintje [...] Akadnak a magyar nyelv (és etnikum) történetével, rokonságával és használatával (beleértve a stilisztikai recepteket) kap­csolatosan olyan elgondolások, amelyek kifejezetten a »haszontalan nyelvészet« kategóriájába tartoznak.” Az „Alkalmazott nyelvészet az oktatásban” című fejezet ezzel a mon­dattal kezdődik: „A legszélesebb értelemben vett nyelvészetnek az okta­tás volna a legnagyobb fogyasztója." Az alkalmazott nyelvészet haszno­sítása a hazai idegennyelv-tanítás gyakorlatában a 60-as-70-es években nem kis részben Szépe Györgynek is köszönhető, aki a TIT Országos Ide­­gennyelv-oktatási Választmányában egyike volt a „modernista nyelvé­szeknek”. 1989-ben a TIT által kiadott Modem Nyelvoktatás megszűnt, miként a minisztérium által kiadott Az idegen nyelvek tanítása is. Amikor Szépe útjára indította a Modern Nyelvoktatás, Alkalmazott nyelvészeti szakfolyóiratot 1995-ben, az első szám bevezetőjében joggal írta, hogy „Talán Magyarország az egyetlen közepes méretű európai ország, ahol nincs rendszeresen megjelenő folyóirata az idegen nyelvek tanításának és a vele szorosan összefüggő alkalmazott nyelvészetnek." A lap a Ma­gyar Alkalmazott Nyelvészek és Nyelvtanárok Egyesületének folyóirata, s 2008-ban már a XIV. évfolyama lát napvilágot. Az említett egyesületet is Szépe György alapította, s a legutóbbi időkig ő volt az elnöke is. Az ide­­gennyelv-tanítással kapcsolatos munkássága kapcsán Szépe több tanul­ságot megfogalmaz, ezek közül szerintem a legfontosabb így hangzik: „Az idegen nyelvek elsajátítását - mint komplex problémát - valamilyen módon be kellene vezetni valamennyi pedagógusnak (beleértve tanító­nak, óvodai szakembernek és magyartanárnak) valamint pszichológus­nak a kiképzésébe.” „Alkalmazott nyelvészet az anyanyelvi nevelésben" című alfejezeté­­ben Szépe bemutatja, miként emelkedett az 1970-es években az anya­nyelvi nevelés (jelentős részben az ő AILA kongresszusokon s máshol tartott előadásainak is köszönhetően) a fontos alkalmazott nyelvészeti kutatási témák közé. Időben szerencsésen egybeestek ezzel a magyar­­országi reformtörekvések: a Szépe-tanítványokból verbuválódott Fiatal Nyelvészek Munkaközösségének munkája a Nyelvtudományi Intézetben, 153

Next

/
Thumbnails
Contents