Kontra Miklós: Hasznos nyelvészet (Somorja, 2010)

Nelvi jogok, nyelvpolitika

Nyelvi jogok, nyelvpolitika

Azt állítom, hogy a magyar nyelvészek túlnyomó többsége, legalább is az elmúlt 30 évben, szinte „programszerűen" tartózkodott a politikai állásfoglalásoktól, akkor is, amikor egy-egy nyelvtudományi szempontból jól megindokolható politikai állásfoglalásnak nem volt különösebben nagy rizikója.

Mielőtt a magyar nyelvészek társadalmi felelősségéről és bizonyos politikai vonatkozásokról teszek néhány megjegyzést, emlékeztetek arra, hogy nálunk magyar nyelvi kérdésekben szinte mindenki, akinek kedve tartja, megszólalhat publikusan is, és ez sok bajnak a forrása. Fontos tehát, hogy meg tudjuk állapítani, ki az, aki épp megszólal valamilyen nyelvi kérdésben. Kárpátalján (de Magyarországon is) előfordul, hogy egy fogorvos bocsátkozik tanult történészekkel vitába; történelmi kérdésekben nyilatkozik, amihez egyáltalán nincs meg a szakértelme. A nyelvvel kapcsolatos publikus eszmecserékben is nagyon gyakori az ilyesmi, ráadásul nemcsak a véleményüket hangoztatok, hanem a döntéshozók is tipikusan olyan emberek, akiknek semmiféle nyelvészeti szaktudásuk nincs, mindössze „józan paraszti eszükre" hagyatkozva döntenek. A nyelvi kérdésekhez nyilvános fórumon hozzászólókat szakértelem tekintetében a következő csoportokra lehet osztani:

(1) Laikusok, akiknek nincs egyetemi diplomájuk nyelvészetből.

(2) Olyan tudósok, akik saját szakterületükön híresek, de nyelvészeti képzettségük gyakorlatilag azonos a laikusokéval (vagyis nem létezik).

(3) Nyelvtudósok, akik szakképzett nyelvészek. Egy-egy nyelvi vonatkozású társadalmi probléma megoldásához vagy van felkészültségük, vagy nincs, attól függően, hogy kutatják-e az adott kérdést.

(3a) Ha nem kutatják, akkor véleményük lényegében nem különbözik a laikusokétól, csak sokkal veszélyesebb, mert a nem-nyelvészek hajlamosak „nyelvtudományi szempontból helyesnek" tekinteni a nyelvész véleményét.

(3b) Ha egy képzett nyelvész kutatja is azt a problémát, ami épp érdekli a közvéleményt, akkor véleménye nagy valószínűséggel tudományosan is alátámasztható.

Az iménti (1), (2) és (3a) csoportokba tartozók nyelvi kérdésekre vonatkozó véleményei szakértelem szempontjából (szinte) egyaránt megalapozatlanok. A saját szakterületén elismert tudós nyelvészetileg sarlatán né138