Kontra Miklós: Hasznos nyelvészet (Somorja, 2010)
Trianon utáni magyar nyelvváltozatok
Ankét a kisebbségkutatás helyzetéről Charta 2002. január 1-től hatályos volt Szlovákiában? Hol van annak a magyar támogatási rendszernek a kritikája, amely nem tesz különbséget egy tánccsoport támogatása, egy méhész egyesület támogatása és egy magyar fordító hálózat kiépítése között, holott csak az utóbbitól remélhető, hogy kialakuljon a magyar hivatali nyelvhasználat ott, ahol kialakulhatna? 2009. július 27-én, amikor ezt írom, a szlovák nyelvtörvény elleni tiltakozó-kavalkád szédít s egyben rémiszt el, szép feladat lenne ennek az ötletrohamnak a szakmai (értsd szociolingvisztikai) és politikai elemzése. (Jó doktori értekezést is lehetne írni erről. Attól tartok, hogy egy Bécstől nyugatra élő, magyarul nem is túl jól tudó nem-magyar ebben évekkel meg fogja előzni az első magyart. Nem először.) Ha erre az a válasz, hogy mindenki függ valakitől vagy mindenkitől, akkor tájainkon a kritikának nem terem fű. Szomorúan emlékszem egy hajdani fiatal kollégánkra a Budai Várból, aki később magyar kultúrdiplomataként arról tájékoztatott engem, hogy a Sült galamb? Magyar egyetemi tannyelvpolitika c. 2005-ös, Somorjában kiadott könyvben olvasható szerkesztői gondolataimat ő magyar kormánytisztviselőként nem tudja támogatni. Szó sem volt érdemi vitáról, de nyilvánvalóvá tette fiatal tisztviselőnk, hogy mi merre, mi meddig. Mindeközben nem a magyarok esélyei voltak érdekesek, hanem a tisztviselő munkaviszonya. Kiegészítés (2010) Még egy év sem telt el azóta, hogy a fentieket megírtam, így nincs sok hozzáfűznivalóm a mondottakhoz. Ami a magyar nyelv határtalanításának programját illeti, vannak szép eredmények (legújabban Lanstyák 2009, benne részletes bibliográfiával), de továbbra is méltatlan a munka finanszírozása. Pedig nem sok pénzről lenne szó: egy-két BKV-végkielégítésből az egész programot hamar be lehetne fejezni. A politikusokkal, vagy hát: politikusainkkal kapcsolatos véleményem nem változott tavaly óta. írás közben Szilágyi N. Sándor bölcs mondata járt mindig az eszemben, ami talán így hangzik: „A politikust nem a problémák megoldásának szándéka mozgatja, a politikus más célokért serénykedik.” Órákig lapoztam Szilágyi Mi egy más című könyvét (2003a), de most, amikor szükségem van rá, nem találtam meg ezt a mondatot. Azért valami nagyon hasonló részt találtam, ebben Szilágyi azt meséli el, miért kopott ki az RMDSZ-ből az 1990-es évek elején. íme: 133