Kontra Miklós: Hasznos nyelvészet (Somorja, 2010)
Trianon utáni magyar nyelvváltozatok
Trianon utáni magyar nyelvváltozatok hírét vennék a budapesti parlamenti képviselők, hogy egy adott intézményben nem minden vizsga folyik magyarul, megvonhatnák a magyar állami támogatást. Azért gondoltam abszurdnak ezt az aggodalmat, mert úgy véltem, ekkora hibát még magyarországi politikusok sem követnének el. Úgy véltem, csak jut valami szerep a racionális, szakmai érveknek is, még a magyar parlamentben is. Vélekedésem nem bizonyult megalapozottnak, amint ez egyebek mellett egy 2005. december 29-i Arépszaöadsag-cikkből is kiderült. Ebből megtudtuk, hogy a pozsonyi, a nyitrai és a besztercebányai egyetemek magyar tanárai tiltakoztak a Szülőföld Alap azon döntése ellen, mely szerint „a szlovákiai magyar egyetemi képzés támogatására szánt 30 millió forintból a révkomáromi Selye János Egyetemnek 26,5 milliót, a három intézmény közös pályázatára kért 12 millió helyett mindössze 1,5 milliót ítéltek meg" (Szilvássy 2005). Ez szlovákiai javaslatra, budapesti jóváhagyással történt. László Béla nyitrai dékán ezt udvariasan így kommentálta az említett Népszabadság-cikkben: „A nemes szándékú anyaországi támogatást ebben az esetben nyilvánvalóan nem szakmai kritériumok, hanem politikai érdekek alapján osztották el.” Az ilyen politikai döntésekről s az őket körülölelő retorikai teljesítményekről, a „szülőföldezésről” írt vitriolos cikket a kolozsvári Vida Gábor (2006). Ezt legszívesebben teljes terjedelmében idézném, helyhiány miatt azonban elégedjünk most meg ennyivel: „Vannak emberek, akiknek tájban, világban, nyelvben otthon lenni természetes dolog, ettől nem érzékenyülnek el, nem facsarja könny a szemüket, nem átkozzák magukat vagy őseiket azért, hogy nem mentek el idejében Amerikába [...] De amikor hallja a szegény ember, akinek van szülőföldje (hisz olvasott ő Tamási Áront), szóval amikor hallja, hogy neki ott kell megmaradnia, ahol éppen él, az anyanyelvét kell őriznie, míg Csaba királyfi el nem jön érte vagy az unokák öregotthonba nem dugják, akkor nagyon káromkodós kedve támad [...] És amikor azt mondja a tévében sok politikás ember, akinek a szülőföldem nem szülőföldje, hogy maradjak - nem is az enyémen, hanem csak úgy, általában - a szülőföldön, akkor az az ember azt mondja nekem, hogy maradjak ott, ahol vagyok, ne menjek hát oda, ahol ő van vagy ahol ő nincs is. És mivel a magyar nyelvben minden szó azt jelenti, amit jelent - vagy mást, vagy semmit, megszokás kérdése - akinek a szülőföldje nem a szülőföldem, ám az enyémre apropózik, az az ember hazudik. Nincs általában vett szülőföld, talán ezzel kellett volna kezdeni. Tehát amikor a politikás ember azt szeretné mondani, hogy ne akarjak áttelepülni innen oda (vagy onnan ide), akkor jobban tenné, ha 122
