Kontra Miklós: Hasznos nyelvészet (Somorja, 2010)
Trianon utáni magyar nyelvváltozatok
A tankönyvek nyelve és a magyarigazolvány „Vannak grammatikai szempontból művelt emberek és grammatikai szempontból műveletlen emberek. Itt a kijelentő mód és a felszólító mód felcseréléséről van szó. Én szerintem [az, hogy sokan suksükölnek, még értelmiségiek is] az iskola szégyene. Az iskolában ezt meg lehet tanítani, és meg is kellene tanítani. Mert ez mégiscsak a helyes beszédnek az egyik fokmércéje.” E szerint a kognitív deficittel való érvelés szerint a nemstandard beszélők megtanulhatnák a standard beszédet, ha nem lennének olyan lusták, s ha az iskola jobban végezné a dolgát.^ Az idézett érvelésnek más gyengéje is van: nem a kijelentő mód és a felszólító mód felcseréléséről van szó a suksükölő emberek esetében, hanem arról, hogy egy igealakot két funkcióban használnak. Lanstyák István szemléletes példájával szólva: ha valaki a lakását is és a pincéjét is ugyanazzal a kulccsal nyitja, nem felcseréli (összekeveri) a lakáskulcsát a pincekulcsával, hanem egy kulcsot használ két funkcióban. Aki azt mondja, hogy Maga is becsukhassa az ajtót, ha akarja, az a becsukhassa szóalakot kijelentő módban használja. E beszélőnek csupán annyi a „bűne", hogy a í-végű igéket is úgy ragozza, ahogy a „művelt” beszélők a többi igét: „művelt” beszélők „műveletlen” beszélők kijelentő mód: felszólító mód: kijelentő mód: felszólító mód: Uram, Ön megmondja az igazat. Uram, mondja meg az igazat! Péter bácsi megjavítja az autót. Péter bácsi, javítsa meg az autót! Uram, Ön megmondja az igazat. Uram, mondja meg az igazat! Péter bácsi megjavítsa az autót. Péter bácsi, javítsa meg az autót! A magyar igeragozásban a kijelentő és a felszólító alakok legtöbbször egybeesnek. Az egyetlen kivétel ez alól a szabály alól a sztenderd („művelt”) változat f-végű igéinek ragozása. Látható tehát, hogy a nyelvi logika a „műveletlen” beszélők beszédében jobban érvényesül, mint a „művelt” beszélőkében. Az is nyilvánvaló, hogy a „műveletlen” beszélők épp annyira „keverik össze” a kijelentő és a felszólító igealakokat, mint a „művelt” beszélők, csak ezt kissé gyakrabban teszik (mivel a f-végű igéket ugyanúgy ragozzák, mint az összes többi igét - eltérően a „műveltektől”). Nyelvészeti okot tehát a suksükölő emberek megbélyegzésére nem találunk. A megbélyegzés és a társadalmi diszkrimináció, ami a suksü-2 A szociolingvistáknak komoly kétségeik vannak e felől (lásd pl. Trudgill 1995). 111
