Tóth Károly (szerk.): Hatékony érdekérvényesítést. A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala előadásai és dokumentumai (Somorja, 2009)
Szabómihály Gizella: Nyelvhasználati valóság - a szlovákiai magyarság nyelvi-nyelvhasználati jogai és az előrelépés lehetőségei
JS “5 tN O £ 'O JGfS N <jr, érintkezésben azonban a domináns nyelv válik kizárólagossá. Ennek a folyamatnak egyértelmű a következménye: az alárendelt helyzetben levő nyelv, népesség fokozatosan asszimilálódik. A másik kimenet a két nyelv státuszának valamiféle kiegyenlítettsége: annak lehetővé tétele, hogy az alárendelt helyzetben levő nyelv minden kommunikációs helyzetben (ideértve a nyilvános és a hivatalos színteret is) használható legyen. Jelenleg Szlovákiában a kisebbségi nyelvek (esetünkben a magyar) a nyilvános és a hivatalos kapcsolatokban korlátozottan használható, de a mostani kormány lépésein jól látszik, hogy ezen túl nemhogy nem kíván menni, hanem éppen az ellenkező, az asszimilációs irányú fejlődést támogatja. 4. Mit lehet tenni a jelenlegi helyzetben? Nyilvánvaló, hogy hosszú távon a megfelelő jogszabályok elfogadása a cél, ideértve nemcsak a törvényeket, hanem a hozzájuk kapcsolódó végrehajtási rendeleteket is, ugyanis jelenleg ezek hiánya nagymértékben nehezíti a törvényekben rögzített jogok érvényesítését. Látjuk, hogy pl. az MKP is elsősorban ezt szorgalmazza. A jelen helyzetben szerintem azonban nem nagyon valószínű, hogy számunkra kedvező törvények szülessenek. Ennek oka nemcsak a jelenlegi kormánynak, valamint lényegében a szlovák politikai elitnek a kisebbségi nyelvhasználati jogokkal és általában a kisebbségek jogállásával kapcsolatos álláspontja, hanem az is, hogy nincs olyan külső kényszer sem, amely egy ilyen lépést kikényszerítene. Európában általánosnak mondható az a vélemény, hogy az Európa Tanács két dokumentuma, a Kisebbségvédelmi keretegyezmény és a Charta minősíthető a kisebbségi jogok szempontjából az európai „standard”-nak. A Keretegyezmény és a Charta végrehajtását ellenőrző nemzetközi szakértői bizottság szerint a szlovákiai jogi szabályozás több szempontból sem áll összhangban sem a Keretegyezmény, sem pedig a Charta vonatkozó rendelkezéseivel. A szlovák kormányzat viszont a szakértői ajánlásokat nagyrészt visszautasította, s bár például a Charta miniszteri bizottságának ajánlásai további lépéseket sürgettek, a szlovák kormány ezeket nem tette meg. Tudjuk ugyanis, hogy az ajánlások nem teljesítése semmiféle szankcióval sem jár. Az Európai Uniónak pedig nincs egységes kisebbségpolitikája. A mostani politikai erőviszonyok alapján tehát a törvényi szintű szabályozás nem tűnik valószínűnek, ezért olyan gyakorlati lépések megtételére is szükség volna, amelyek révén közelebb hozható volna a célok megvalósítása. Milyen lehetőségei lennének e területen a kisebbségeknek, elsősorban a magyarságnak, a szlovákiai magyar civil társadalomnak? Nézzünk ezek közül néhányat! a) A nyelvhasználati jogok peres úton történő tisztázása. Ez meglehetősen problematikus: a kisebbségi nyelvi jogok egyéni jogok, azaz csak magánszemélyeknek van lehetőségük pert indítaniuk, továbbá valamilyen más alapjoggal kapcsolatban lehet perelni, és a bizonyítás is nehéz. Jogi és