Tóth Károly (szerk.): Hatékony érdekérvényesítést. A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala előadásai és dokumentumai (Somorja, 2009)
Szabómihály Gizella: Nyelvhasználati valóság - a szlovákiai magyarság nyelvi-nyelvhasználati jogai és az előrelépés lehetőségei
74 Szabómihály Gizella telezettségek tényleges teljesítése érdekében módosítani kellene az államnyelvtörvényt, 10%-ra kellene csökkenteni a kisebbségi nyelv alkalmazhatóságához szükséges kisebbségi számarányt, azt regionális szinten kellene meghatározni, és bővíteni kell a kisebbségi nyelvek írásbeli használatának lehetőségét a hivatali kapcsolatokban. 2. Első megközelítésben azt mondhatjuk, hogy alapjában véve mindkét félnek igaza van. A szlovák többségnek azért, mert Szlovákia - számos régi és új európai uniós tagállammal ellentétben - ratifikálta az összes releváns nemzetközi dokumentumot, a kisebbségek nyelvhasználati jogai megjelennek az alkotmányban, a legtöbb nyilvános nyelvhasználati terület belső jogszabállyal is le van fedve, és a nyelvhasználati jogok érvényesítéséhez szükséges „határ” is ahhoz hasonló, vagy alacsonyabb, mint pl. a legtöbb posztkommunista államban. Másrészt az is tény, hogy a nyelvhasználati lehetőségek bővülése 1989 után elsősorban nem a szlovák politikai elitnek köszönhető, hanem egyrészt az alapvető emberi és a polgári jogok, így a szólásszabadság, a gyülekezési és az egyesülési jog érvényesülésének, másrészt pedig a nemzetközi szervezeteknek (elsősorban az Európa Tanácsnak), amelyek a tagságot éppen az említett nemzetközi dokumentumok elfogadásához kötötték. A magyarság már csak azért sem lehet elégedett a jelenlegi helyzettel, hiszen nem ritka egyes nyelvhasználati jogok szűkítő értelmezése, illetve a tényleges nyelvhasználati lehetőségeket korlátozó rendelkezések érvényesítése, másrészt pedig számos országban a hazai kisebbségekkel (konkrétan a magyarokkal) összevethető helyzetben levő kisebbségek nyelvhasználati jogai jóval szélesebbek és konkrétabbak, ez a helyzet pl. a dél-tiroli németekkel és a finnországi svédekkel. 3. Szlovák szakemberek részéről nem ritka az a megállapítás sem, hogy Szlovákia felvétele EU-ba azt jelentette, hogy a kisebbségi jogok területén Szlovákia legalábbis azokat a standardokat teljesíti, amelyek a többi EU- államban is érvényesülnek. Mivel az EU-nak köztudottan nincs egységes kisebbségi politikája, és az egyes tagállamok e területen meglehetősen eltérő politikát folytatnak, ez a tény nem sokat mond arról, hol helyezkedik el Szlovákia ebből a szempontból - legalábbis Európán belül. A biztosított nyelvhasználati jogok eltérő értékelése az ún. „nemzetközi standardok" eltérő értékeléséből is adódik. A vonatkozó nemzetközi dokumentumokból látható, hogy vannak azonos vagy hasonló módon megfogalmazott pontjaik, ilyen például az, hogy a nyelvi jogokat egyéni jogként kezelik, és tiltják a nyelvi alapú hátrányos megkülönböztetést, a kisebbségek nyelvi jogait azonban különböző „mélységben” és részletezésben tárgyalják. Továbbá az egyes dokumentumok között különbség van a tekintetben is, elvárnak-e az államoktól aktív kisebbségvédelmet. A nyelvhasználatnak a nemzetközi jog által védett aspektusait foglalta össze több tanulmányában is Fernand de Varennes. De Varennes rámutat
