Tóth Károly (szerk.): Hatékony érdekérvényesítést. A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala előadásai és dokumentumai (Somorja, 2009)
Melléklet
ján, a 2006 ősze - a vízkeleti találkozó - óta miért mellőzzük, hanyagoljuk el ezeket a tartalmas, „egymásra találásokat”? Az első kérdésre válaszolva azt mondhatjuk: is-is. Felméréseket nem végeztünk, de feltételezhető, hogy az a 150-200 résztvevő, aki eddig a kiúttalanság állapotában leiedzett, támaszra talált, javaslatokkal élhetett és kapott. Hogy nem unták az akciókat, az biztos, mert majdnem mindnyájan ott voltak mind a négy közösségi fórumon, és nem siettek haza. Pedig a mátyusföldi ember unja a politika galádságait, a választási hercehurcákat, az érdekvédelmi klikkek cselszövéseit. Vajon egy polgármesterválasztásnál - teszik föl a kérdést - milyen különbség van a „szavazás” és „választás” között? Vajon tudjuk-e még, mi az a személyi kultusz? Milyen emberi, morális magatartás az, hogy az előző két-három választást az MKP jelöltjeként nyertem, most meg független képviselőként lépek a szorítóba? Az előkészületek során az egyik polgármester kijelentette, hogy az MKP- nak pontosan annyi tagja van a településen, ahány képviselője lehet az önkormányzatnak. Ha az MKP befutó a választásokon, akkor az összes tagja képviselő. Kérdés: vajon nincs a településen tiszteletet érdemlő ember, aki a falu ügyeit hozzáértőbben képviselné? Persze magyar ember, a mi sorainkból. Valahol a demokráciával van baj! Most még majdnem minden magyarlakta településen magyar nemzetiségű a polgármester meg az önkormányzatok zöme. Azonban már vannak példák, hogy a sok szlovák párt „egységfrontot" alkot, s fokozatosan visszaszorulunk. Mert nem sokat segít rajtunk, hogy a magyar választópolgár nem megy el szavazni más pártok jelöltjeire, de a sajátja sem szerez mandátumot. A kérdés második felére az lenne, lehetne a válasz, hogy nincs, aki felkarolja az egész ügyet, magára vállalja a felelősséget. Saját szakállára ezt a munkát senki nem vállalja, nem vállalhatja. Éppen itt lenne az ideje a közösségi fórumok folytatásának. Most alapos körültekintéssel egy ötödik találkozót kellene szervezni. Talán majd a központi igyekezet meghozza a gyümölcsét. A közösségi fórumok szervezői - az itt közölt műsorokból látható - a kétségtelen pozitív elgondolások mellett a program összeállításánál elszámították magukat. A program gazdagsága, az előadók új és gazdag ismereteket átadó igyekezete nem párosult az idővel. Ezt a programeltolódást gyakran a meghívott MKP-s parlamenti képviselők idézték elő azzal, hogy elmélkedéseik folytán nem tartották be a 10-15 perces felszólalási maximumot, vagy megjelenésük után szót kértek, mondván: máshová is hivatalosak, s menniük kell. Úgy tűnt, mintha nem lennének kíváncsiak az egyszerű polgárokat - ha úgy tetszik, az őket megválasztókat - érintő, nap mint nap felvetődő, még 137 Melléklet
