Hardi Tamás - Tóth Károly (szerk.): Határaink mentén. A szlovák-magyar határtérség társadalmi-gazdasági vizsgálata (2008) (Somorja, 2009)
Csizmadia Zoltán: Társadalmi kapcsolatok és attitűdök a szlovák-magyar határtérségben
66 Csizmadia Zoltán vei rendelkezők aránya majdnem 20 százalékponttal magasabb, a diplomásoké pedig 16- tal, ami relatíve még nagyobb arányú torzítás. Összegezve, a szlovák minta közel 75%-a legalább érettségizett személy. Ilyen mértékű mintavételi és lekérdezési hibából fakadó torzítást már nem lehet megfelelően kezelni (pl. súlyozás), így a helyzetelemzések során figyelembe kell venni ezt a torzító tényezőt, és az eredmények ennek tükrében nem általánosíthatók a szlovák oldali határszakasz társadalmára. A HATÁRON ÁTNYÚLÓ TÁRSADALMI KAPCSOLATOK ALAPVETŐ JELLEMZŐI Az 1000 fos magyar és a 996 fos szlovák lakossági kérdőíves mintában lényeges eltérés figyelhető meg a határon átívelő személyes kapcsolatok létében. A magyar oldalon a megkérdezettek egynegyedének, míg a szlovák oldalon több mint a felének van valamilyen jellegű kontaktusa a szomszéd országban (1. ábra). Az eltérő nemzetiségi struktúrából fakadó várakozásunk beigazolódott: a szlovák határszakaszon 27%-kal magasabb az aránya az ilyen jellegű kötésekkel rendelkező lakosoknak. Ez a kapcsolati mutató bármilyen kötés előfordulása esetén méri az összeköttetés létét, függetlenül annak számától vagy jellegétől. Elemszámát tekintve a magyar mintában így 250, a szlovák mintában pedig több mint 500 válaszadón lehet részletesebb elemzéseket végezni. A módszertani háttérrel foglalkozó részben megismert reprezentativitási probléma természetesen az itt következő országonkénti összehasonlítás eredményeinek értelmezését megneheziti, különösen akkor, ha figyelembe vesszük az iskolai végzettség (humán/kulturális tőke) kapcsolati tőkére gyakorolt hatásának elméletét és empirikus igazolásait (Angelusz -Tardos 1998; 2006). A közép- és felsőfokú végzettségű társadalmi rétegek felülreprezentáltsága miatt a valóságos arányoknál vélhetően magasabb kapcsolathálózati aktivitással szembesülünk a kapcsolati tőke és a kulturális, illetve azzal szorosan összefüggő gazdasági tőke Bourdieu által leírt konverzációs mechanizmusa miatt (Bourdieu 1997). A kapcsolatokat öt formán keresztül mértük: rokoni, baráti, ismerősi, munkatársi és üzleti alapon. A kapcsolattípusok előfordulási valószínűsége mindkét országban hasonló logikát követ, de az arányok ebben az esetben is a szlovák oldalon jóval magasabbak. A lakosság legnagyobb részének rokoni kapcsolatai vannak a határ másik oldalán, ami a határszakasz történelme alapján természetszerűnek tekinthető. A második leggyakoribb kapcsolat az ismerősi, majd ezt követi a baráti. A munkatársi, üzleti jellegű személyközi interakciók mindkét országban csak a lakosság minimális hányadát (2-4%-át) érintik. Az arányok és különbségeik önmagukért beszélnek: a szlovák oldalon élők több mint egyharmadának vannak rokoni, 28%-ának ismerősi, és 25%-nak baráti jellegű kapcsolatai Magyarországon. Ugyan ezek a kötésformák a magyar oldalon élő válaszadóknál csak 13%, 11% és 9%-os arányban vannak jelen. Mark Granovetter alapján (1988) megkülönböztethetjük az erős és gyenge kötéseket, amelyek eltérő értékkel és funkcióval rendelkeznek a cselekvő és az egész társadalmi struktúra szintjén. A két kapcsolatfajta más társas viszonyt ír le és emiatt különböző hatása is lehet a határtérség belső és határon átnyúló társadalmi viszonyainak alakulására. Ebben a megközelítésben is az erős kapcsolatok előfordulása a nagyobb (7. táblázat). A magyar mintában csak a válaszadók 18%-nak volt erős és 13%-nak volt valamilyen gyenge kapcsolata. A szlovák oldalon ez az arány 45%-os és 30%-os. A többrétegű, multiplex kapcsolathálók aránya ennél jóval alacsonyabb. Mindkét erős kötéssel a magyar mintában csak 32 válaszadó rendelkezett (3,2%), a szlovák oldalon ezzel szemben 158 ilyen személyt találhatunk (16%). A három gyengébbnek minősülő, kevesebb emocionális elemet és intenzitást tartalmazó is-
