Hardi Tamás - Tóth Károly (szerk.): Határaink mentén. A szlovák-magyar határtérség társadalmi-gazdasági vizsgálata (2008) (Somorja, 2009)
Grosz András - Lelkes Gábor: A magyar-szlovák határtérség gazdasági folyamatai
174 Grosz András-Lelkes Gábor szakaszra (pl. Reiter-Semsey-Tóth 2004), hanem annak csak egy szűkebb, a tényleges üzleti kapcsolatok által generált igények mentén meghatározott részére fókuszálnak (Győr- Moson-Sopron megyében... 2000; Cégkatalógus... 2005; A határ menti vállalkozások... 2006; Helyzetkép... 2006). Viszonylag szűk tehát azon irodalmak köre, amelyek a szlovák-magyar határ menti térség határon átnyúló gazdasági folyamatait is megpróbálják feltárni {Réti 1999; Adám 2003; Lelkes 2005). GAZDASÁGI SZERKEZETVÁLTÁS A RENDSZERVÁLTÁS UTÁN, KÜLFÖLDI MŰKÖDŐTÖKÉ VONZÁS Bár a két országban a rendszerváltás és az Európai Unióhoz történő csatlakozás is egy időpontban történt, Magyarország és Szlovákia gazdasági folyamatait illetően eltérő fejlődési pályáknak lehetünk tanúi. Míg a kilencvenes évek végéig egyértelműen Magyarország számított a közép-európai országok közül a gazdasági szerkezetváltás terén is az egyik legfontosabb mintatanulónak, addig az elmúlt évek egyre nyomasztóbb makrogazdasági problémái okán mind több vonatkozásban találkozhatunk Magyarországgal mint az egyik legproblémásabb országgal (infláció, államháztartási hiány, államadósság, az euró várható bevezetése...). Ezzel szemben Szlovákia a Csehországtól való 1993-as szétválása után energiáit elsősorban saját identitásának keresésére és politikai stabilitásának biztosítására fordította. 1998-tól azonban, még inkább a 2000-es évektől kifejezetten befektetőbarát vállalkozói környezet kialakításával kívánja ledolgozni a többi KKE-i országtól való gazdasági lemaradását. Utóbbit oly sikeresen, hogy mára egyértelműen a nemzetközi szervezetek „bezzeg” országává vált (óriási gazdasági növekedés, hatalmas külföldi működőtőke befektetések, stabil makrogazdasági környezet és az euró 2009-es bevezetése). Mindkét ország esetében rendkívül fontos szerepet kapott a gazdasági szerkezetváltásban és a gazdaság versenyképességének javításában a külföldi működőtőke és az általuk meghonosított új technológiák, szektorok, legyen szó akár a privatizáció eredményeként, akár új zöldmezős beruházásként megvalósított befektetésekről. A gazdasági növekedés egyértelmű motorja a külföldi beruházásoknak köszönhető exportorientációjú feldolgozóipar (különösen a járműiparban és az elektronikai iparban). Elsősorban Magyarország politikai és gazdasági stabilitásának köszönhetően Magyarország a kilencvenes évek végéig KKE-ban élen járt a külföldi működőtőke vonzásban. Ezzel szemben Szlovákiában a külföldi befektetések kezdetben csak rendkívül korlátozottan jelentek meg, elsősorban a kedvezőtlen politika környezetnek köszönhetően, azonban az 1990-es évek végén bekövetkezett politikai irányváltás és gazdaságpolitikai koncepcióváltás hatására a tőkebeáramlás hihetetlen mértékben felgyorsult. Magyarország gazdasági stabilitása, makrogazdasági mutatói az 1990-es évek közepéig-végéig, elsősorban a korábban említett külföldi tőkebeáramlásnak köszönhető exportvezéreit feldolgozóipar termelékenységének és versenyképességének javulása miatt egyértelműen kedvezőbbek voltak. Az elmúlt években tapasztalható hihetetlen dinamikát (8-10%-os GDP bővülés) produkáló szlovák fejlődéssel kapcsolatban sokszor hallani az egykulcsos adórendszer jótékony hatásáról és gazdaságélénkítő szerepéről. A valóságban azonban látni kell, hogy az sokkal inkább köszönhető a nagy külföldi befektetői boomnak, különösen a gazdaság szerkezetében meghatározó autóiparnak és az ahhoz kapcsolódó beszállító háttériparnak. Szlovákiát a három nagy autógyár (Volkswagen, Hyundai-Kia, Peugeot- Citroen) letelepedésének és termelésük felfutásának köszönhetően ma már egyre többen kelet-közép-európai Detroitként emlegetik, és korábbi elemzések 2007-re az autóiparnak a teljes kivitelhez való hozzájárulását 40-45%ra becsülték {Tornay 2004). A teljes ipari termelés egyötödét és a kivitel negyedét a há
