Hardi Tamás - Tóth Károly (szerk.): Határaink mentén. A szlovák-magyar határtérség társadalmi-gazdasági vizsgálata (2008) (Somorja, 2009)
Lampl Zsuzsanna - Hardi Tamás: Ingázó munkavállalás
Ingázó munkavállalás 139 nős munkavállalásban is. Itt mindegyik oldalon dolgoztak a másik ország állampolgárai is. A Komáromi Lengyár 200-250 főt - főleg nőket — alkalmazott Révkomáromból és környékéről, míg Magyarországról elsősorban a Hajógyárba jártak át férfiak dolgozni. A Komáromtól Almásfüzitőn át Esztergomig húzódó fejlődési tengely jelentős munkaerőfelvevő volt már a nyolcvanas években is. Elsősorban a Timföldgyárban, de a többi üzemben is találtak munkát a határ másik oldaláról érkezők. INGÁZÓ MUNKAVÁLLALÓK AZ EMPIRIKUS ADATOK TÜKRÉBEN Arról, hogy a szlovák állampolgárok közül hányán dolgoznak Magyarországon, nincsenek pontos adatok. A becslések 30 ezer személyről szólnak. Ebben a számban benne van a munkavállalóknak mind a négy típusa: 1) a napi ingázók, 2) azok, akik munkavállalásuk ideje alatt Magyarországon laknak, ezért nem naponta, hanem ritkábban járnak haza, 3) a magyarországi telephelyű cégek közvetlen alkalmazásában állók, valamint 4) a szlovákiai telephelyű munkaerő-kölcsönző cégek alkalmazásában állók. A 30 ezer munkavállaló rétegződését is csak becsülni tudjuk. Területi szempontból vizsgálva kb. kétharmaduk Nyugat-Szlovákia határ menti járásaiból, a magyarok és szlovákok által vegyesen lakott Dunaszerdahelyi, Komáromi, Érsekújvárt és Lévai járásból származik. A fentebb említett négy típust szempontul véve, a rendelkezésünkre álló adatokból arra következtethetünk, hogy ebben a térségben a szlovákiai munkaerő-kölcsönző cégek alkalmazottai vannak enyhe többségben, akik egyben napi ingázók. 2007 decemberében ugyanis a négy leginkább érintett járásból összesen 9780 személy állt magyarországi cég közvetlen alkalmazásában — a Dunaszerdahelyi járásból 2200, a Komáromi járásból 6000, az Érsekújvárt járásból 1200, a Lévai járásból pedig 380 munkavállaló.1 A többiek, vagyis nagyjából 10 000-10 200 személy szlovákiai munkaerő-kölcsönző cégen keresztül dolgozott Magyarországon. A Közép- és Kelet-Szlovákiában élő kb. 10 ezer munkavállalónak az említett szempontok szerinti megoszlásáról nincsenek számszeiü információink, csupán feltételezzük, hogy esetükben is hasonló tendenciák érvényesülnek, mint Nyugat-Szlovákiában. Esettanulmányunk célcsoportját olyan napi ingázók képezik, akik szintén egy szlovákiai munkaerő-kölcsönző cég alkalmazottai. Pozsonyi bejegyzésű cégről van szó, amely a Lévai járásban fekvő Ipolyságról naponta 300 embert szállít autóbuszokkal Magyarországra. Önkitöltős kérdőívünkkel az összes ingázót megszólítottuk. A visszaérkezett kérdőívekből 195 felelt meg a feldolgozás követelményeinek, bár hozzá kell tennünk, hogy ez a 195 személy sem válaszolt maradéktalanul az öszszes kérdésre. Értesüléseink szerint azonban még Szlovákiában nem készült ilyen felmérés az ingázó magyarországi munkavállalók körében, így mindenképpen fontosnak tartjuk az amúgy érdekes és tanulságos eredmények közzétételét. A minta jellemzése A válaszadók többsége a lévai és a szomszédos Nagykürtösi járásban él (az utóbbi már Közép-Szlovákiához tartozik). Egyharmaduk városi (Ipolyság, Nagykürtös, Léva), kétharmaduk a környékbeli falvak lakója (Ipolynyék, Ipolyvisk, Csáb, Palást, Felsőtúr, Inám, Ipolyszakállos, Rakonca). A válaszadók 71%-át nők, 29%-át férfiak alkották. Átlagéletkoruk 34 év, a legfiatalabb 19, a legidősebb 55 éves. Korcsoportok szerinti megoszlásuk jelzi (3. ábra), hogy az 50. életév egy1 Forrás: Eures Danubius konferencia, Dunaszerdahely, 2008. március 14.
