Hardi Tamás - Tóth Károly (szerk.): Határaink mentén. A szlovák-magyar határtérség társadalmi-gazdasági vizsgálata (2008) (Somorja, 2009)

Hardi Tamás: A kutatás alapvető eredményei

A kutatás alapvető eredményei 13 Természetesen sok minden akadályozza még a teljes összekapcsolódást. A nemzeti rendsze­rek (oktatás, egészségügy, közigazgatás, hivatali ügyintézés stb.) ma még elég nehézkesen tudják kezelni a határtérség természetes folyamatait. A határon átjárók lényegében külföldi állampolgá­rok, de mégis „helyi polgárok”. Nehéz őket besorolni a hagyományos „hazai” és „idegen” állam­polgár kategóriákba, s ennek rendezetlensége akadályt jelenthet pl. az egészségügy közös, s így racionálisabb használatában. Mindezek miatt gyakran káros jelenségek is megjelennek, amelyek kihasználják a meglevő különbségeket, s így játsszák ki pl. az adózás kérdését. Úgy tapasztaljuk, hogy ezek a jelenségek fontosak, de viszonylag kicsi a jelentőségük azokhoz a természetes fo­lyamatokhoz képest, amelyek a határtérségét összefűzik, s integrációját erősítik. A HATÁRTÉRSÉG LAKOSSÁGI MOZGÁSAINAK VIZSGÁLATA Kutatásunkban a szlovák-magyar határtérséget vizsgáltuk 2007-ben és 2008-ban. Vizsgálati te­rületünket általában a határ menti 20 kilométeres sávban határoztuk meg, amit tapasztalataink alapján bővítettünk olyan településekkel, területekkel, amelyeket funkcionálisan még határ men­tinek tekinthetünk. így kutatási területünk közigazgatási határokkal nem lehatárolható, funkci­onális térség, ahol mintegy 2 millió ember él. Lakossági kérdőívet vettünk fel, mintánkba két­ezer fő került, valamint ötszáz fő ingázó munkavállalót is kérdőívvel kerestünk meg. Interjú­kat folytattunk civil szervezetekkel, közintézményekkel, önkormányzatokkal, gazdasági szerep­lőkkel stb. Kérdőívünk szerint a szlovákiai határ menti lakosság 95-98%-a járt már legalább egyszer Magyarországon, míg a magyar oldali lakosok esetében ez az arány nem éri el a 80%-ot. Eh­hez természetesen hozzájárul, hogy szlovák oldalon a magyar nemzetiségűek számára adott a közös nyelv, de az ott élő szlovák nemzetiségű válaszadók legalább kétharmada is ért vagy be­szél magyarul. Mindkét oldal számára legfontosabb célpontok a határ menti városok (bevásár­lás, munkavállalás stb.), valamint a másik ország fő üdülőterületei. Az 1000 fős magyar és a 996 fős szlovák lakossági kérdőíves mintában lényeges eltérés fi­gyelhető meg a határon átívelő személyes kapcsolatok létében. A magyar oldalon a megkérde­zettek egynegyedének, míg a szlovák oldalon több mint a felének van valamilyen jellegű kon­taktusa a szomszéd országban. A kapcsolatokat öt típuson keresztül mértük: rokoni, baráti, is­merősi, munkatársi és üzleti. A kapcsolattípusok előfordulási valószínűsége mindkét országban hasonló logikát követ, de az arányok ebben az esetben is a szlovák oldalon a magasabbak. A lakosság legnagyobb részének rokoni kapcsolatai (35%/13%) vannak a határ másik oldalán, ami a határszakasz történelme alapján természetszerűnek tekinthető. A második leggyakoribb kap­csolat az ismerősi (28%/ll%), majd ezt követi a baráti (25%/9%). A munkatársi, üzleti jelle­gű személyközi interakciók mindkét országban csak a lakosság minimális hányadát (2-4%-át) érintik. A határzónában élők átlagosan 8 személlyel állnak kapcsolatban a másik oldalon. A szlovák mintában 75%-kal nagyobb a lakosság kapcsolatrendszere. Ez azt jelenti, hogy egy át­lagos dél-szlovákiai határzónában élő lakos, ha nem izolált, akkor legalább 10 emberrel áll kap­csolatban Magyarországon. Ugyanez a magyar oldalra is érvényes, de a kapcsolatrendszer nagysága átlagosan csupán 6 fős. A határon átnyúló oktatási ingázás elsősorban a közép- és felsőfokú oktatást érinti. Itt is az ingázás egyik alapja magyar nyelv használata, de érkeznek diákok Szlovákiából magyarorszá­gi, szlovák tannyelvű (a kisebbségek számára ellátást biztosító) iskolába is. Szlovákiai diákok járnak át Magyarországra, ellentétes irányú folyamatra nem találunk példát, igaz a lehetősége felmerült már. Ez a lehetőség a révkomáromi magyar tannyelvű főiskolára épül, amely intéz-

Next

/
Thumbnails
Contents