Hardi Tamás - Tóth Károly (szerk.): Határaink mentén. A szlovák-magyar határtérség társadalmi-gazdasági vizsgálata (2008) (Somorja, 2009)

Lampl Zsuzsanna - Hardi Tamás: Ingázó munkavállalás

134 Lampl Zsuzsanna-Hardi Tamás ember elszívó hatása olyan mértékben ér­vényesül, hogy a magyar régióban több szakmában jelentés munkaerőhiány alakult ki. Érdekes lehetőség, hogy egy osztrák­­szlovák-magyar közös regionális munka­ügyi stratégia felvázolásával ezt a hiányt a magyar oldal pótolhatná Szlovákiából is. Az adók, járulékok, jogi lehetőségek kü­lönbségei szintén erősíthetik a határon át­nyúló ingázást. Szlovákiában pl. a munka­erőkölcsönző cégek szabad működése le­hetővé teszi, hogy a magyarországi alkal­mazó nagyvállalatokkal szerződést kösse­nek, s mindig a megfelelő létszámú dolgo­zót ingáztassák Magyarországra. így a ha­zai cégek egy-egy nagyobb megrendelés esetén rugalmasabban jutnak több dolgo­zóhoz, s a végén a leépítésük is „problé­mamentes”. Mindenesetre ezek a különb­ségek időlegesen erősebbek lehetnek a tér­­szerkezeti meghatározottságoknál, akár azokkal szemben is hathatnak. Az oszt­rák-magyar határ esetében a jövedelmi különbségek miatt gyakran a hagyomá­nyos városokból (Szombathely, Sopron) ingáznak a munkavállalók a burgenlandi vidéki térségekbe, kisvárosokba. Mint láttuk tehát, az államhatár menti terüle­tek munkaerőpiacára jelentős hatást gyakorol­hat az államhatár jelenléte. E két hatás erősít­heti, s gyengítheti is egymást. A rendszerbeli különbségek ráerősíthetnek egy térszerkezeti adottság hatására, vagy ki is olthatják azt. Az osztrák—magyar határ menti munkavállalás mozgási irányaiban egyértelműen a két rend­szer közötti eltérés a fő alakító tényező, a földrajzi térszerkezet hatásai csak másodlago­san érvényesülnek, a munkavállalás célterüle­tei elszórtan helyezkednek el, kicsi a földraj­zi koncentráció. Ezzel szemben a szlovák­magyar határ esetében a térszerkezeti hatások történelmi léptékben meghatározzák az ingá­zási irányokat, itt az átjárás jellemzően né­hány központra koncentrálódik. A határon átnyúló ingázás és a helyi munkaerőpiac A határon átnyúló ingázás érdekességét az ad­ja, hogy jogilag egy nemzetközi migráció va­lósul meg, de zömében lokális körülmények között. A munkaügyi adatgyűjtés általában külföldiek munkavállalására vonatkozik, s ha­sonlóképpen a munkavállalás szabályozása is. Maga a jelenség azonban eltér a hagyomá­nyos „külföldi” munkavállalástól, hiszen a munkavállalók életvitelszerűen a szomszédos államban élnek, míg munkahelyük a másik ál­lam területén van. Ez a szituáció kiemeli ezt a munkavállalói kört a külföldiek közül, hi­szen helyzetük sajátos, ami egy sor kérdést vet fel: a napi közlekedés megszervezésétől a közszolgáltatások igénybevételén át az adózá­sig és a jövedelem átváltásáig számos külön­leges helyzet merülhet fel. Az általunk vizsgált jelenséget tehát el kell választanunk az általános, nemzetközi térben jelentkező munkavállalástól, mivel az tipikusan egy határon átnyúló munkaügyi tér­séget, vonzáskörzetet érint. Tehát egy olyan jelenséggel van dolgunk, amelyet a nemzetál­lami téren belül már ismerünk, azonban a pi­ac törvényeinek engedve, s a felmerülő lehe­tőségeket (a határok átjárhatóságát, az intéz­ményi integrációt, s a szomszédos határtérség széles értelemben vett elérhetőségének javulá­sát) kihasználva egyes lokális munkaerő-piaci térségek átnyúlnak a közeli államhatáron, s kapcsolataik egy részét kiépítik annak másik oldalán is. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy az egyik állam munkaerőpiaci térsége egy az egyben terjed ki a szomszédos határ menti te­rületekre. Az uniós integráció ellenére az ál­talunk vizsgált lokális szinten az állam szabá­lyozó, fiskális stb. funkciója erős. Márpedig az állam (általában) hivatalosan nem tesz ki­vételt a szomszédos állam polgárai között, pont az állami szintű integrációnak köszönhe­tően nem alkalmazhat más szabályozást a ha­tár mentén élő külföldiek fogadására, mint a

Next

/
Thumbnails
Contents