Hardi Tamás - Tóth Károly (szerk.): Határaink mentén. A szlovák-magyar határtérség társadalmi-gazdasági vizsgálata (2008) (Somorja, 2009)
Tóth Péter - Mezei István: A települési és területi önkormányzatok kapcsolatai a magyar-szlovák határ mentén
A települési és területi önkormányzatok kapcsolatai... 99 évei hoztak változást a kialakult helyzeten, a közel ötven évig szunnyadó kapcsolatok újra virágzásnak indulhattak 1990-től. A közös történelmi gyökerek, a közös közigazgatási múlt, illetve a szlovák oldali települések tiszta magyar volta a kapcsolatfelvétel elé nem gördített akadályokat. A településeken a magyar nemzetiségűek aránya 97-98%, a fennmaradó 2-3% pedig többnyire olyan szlovák családokból áll, akiket a szlovák—magyar lakosságcsere egyezmény kapcsán telepítettek át Magyarországról a II. világháború után. A mindkét oldalon újonnan kialakuló önkormányzati rendszer lehetővé tette a települési szintű kapcsolatfelvételt. Visszatérhetett a térség a korábbi munkamegosztáshoz. A Dunától északra inkább mezőgazdasági tevékenységet folytattak a múltban is, a Dunától délre pedig több volt az ipari munkahely. Az új hidak megépítése lehetővé tenné a beszállítói kapcsolatok megjelenését a Duna bal parti településein. A komáromi és az esztergomi új hidaktól a szlovákiai oldal mindkét esetben ipari fejlődést is remél. Párkány a Suzuki és a Sanyo beszállítóinak áttelepülését várja, Észak-Komárom pedig a Dél-Komáromban működő ipari park tükörképét hozná létre. A fent említett hídberuházásokhoz a két ország által megkötött államközi egyezményre és kormányközi tárgyalásokra lesz szükség. A Nógrád megyei Rétság, Balassagyarmat, Szécsény és Salgótarján, illetve a Borsod- Abaúj-Zemplén megyei Ózd képviselik az Ipolyon túl a magyarországi városvonalat, meglehetősen gyenge vonzással. Az átjáró munkavállalók, megismerkedve a magyarországi viszonyokkal, továbbállnak Vác és Budapest üzemeibe. Tornaijától Pelsőcön és Rozsnyón át Szepsiig terjed az a szlovákiai városvonal, amely vonzást jelent a magyarországi falvaknak. A munkavállalók átjárása megkezdődött. A többségében szlovák munkaadók elégedettek a jól képzett magyar munkásokkal. A kisvárosok üzemeiben magasabb keresethez jutnak a magyarországi falvak lakói, mintha a meszszebb lévő „saját” körzetközpontjaikba ingáznának. A Bodrogköz egyetlen városa, Királyhelmec nem bír olyan gazdasági erővel, hogy ide járjanak át dolgozni Magyarországról a munkát keresők. Sátoraljaújhely munkahelyteremtő képessége saját magyarországi körzetére is kevés. Budapest Szlovákia felé eddig még nem tudta igazából vonzását kiterjeszteni. Budapest és Kassa között nincs erős térszervező képességgel rendelkező nagyváros. A határ menti városok morfológiai és funkcionális csoportosítása Az egymáshoz közel fekvő határ menti városokat többféleképpen csoportosíthatjuk. A csoportosításhoz elméleti keretet biztosít az ESPON (European Spatial Planning Observation Network) program, amely figyelemmel van a városi terek morfológiai és funkcionális jellemzőire, a MOT (Mission Opérationelle Transfontaliére), amely az együttműködés szervezettségét méri. A magyar kutatók közül Dövényi Zoltán dolgozott ki egy történeti alapú osztályozást (Székely 2007). Ez utóbbi az, amely a leginkább illeszkedik a mi valóságunkhoz, mert létező városi tereket osztott meg a határ. Dövényi (2002) osztályozása szerint megosztott városok jöttek létre a határ mentén. A megosztott város jellemzője, hogy egy városként fejlődött évszázadokon át, és egy váratlanul jött történelmi esemény kettévágta a Duna két partján fekvő várost. Ez történt a magyar—szlovák határon Komárom esetében, amely város 1920 után külön fejlődési útra kényszerült. A külön fejlődési út Észak- és Dél-Komáromot kezdte elvinni az ikerváros, a várospár kategória felé. Az idő dönti el, hogy ez a külön fejlődési út marad-e a jövőben, vagy a helyiek által elképzelt út valósul meg, amely szerint de jure két városról van szó, de facto mégis egy ez a város. Hasonlóan a megosztott város kategóriájába tartozik Sátoralja-
