Hardi Tamás et al. (szerk.): Magyar-szlovák agglomeráció Pozsony környékén (Győr-Somorja, 2010)
Gabriel Zubriczky: Pozsony szuburbanizációja
Pozsony szuburbanizációja 55 vizsgált terület városi lakásainak, valamint Nádasfő (Rohožník) lakásainak a száma növekedett, ami a cementgyár működésével függött össze. A lakások számának viszonylag legnagyobb növekedése a következő sorrendben mutatkozott: Nádasfő, Szene, Somorja, Bazin és Pozsony. A másik póluson találhatók a periférián lévő, kevésbé attraktív vidéki községek, de meglepő módon a Pozsonyborostyánkő (Borinka) vagy Máriavölgy (Marianka) típusú községek is. Máriavölgy az említett időszakban a tartósan lakott lakások számának növekvő indexe tekintetében csak 90,2%-ot, Pozsonyborostyánkő pedig ráadásul csak 87,3%-ot ért el. Pozsony funkcionális városi térségének egészében a tartósan lakott lakások növekedési indexe 121,2%. A térség közvetlen központjában - Pozsonyban - a megfigyelt adat 126,9%-os értéket mutatott, a térség központjának külterületén 108,9% volt. Ez annak az ismert ténynek a megerősítése, hogy az adott időszakban a lakásépítők előnyben részesítették a fővárost. Az adott évtizedben a 39 443 tartósan lakott lakások összesített számából 34 203 magában Pozsonyban épült, és csak 5240 épült Pozsony külterületén, a Pozsony funkcionális városi térséghez tartozó községekben. A várt változásokat e tekintetben az 1989 novembere utáni időszak hozta magával, amit az 1991-es és a 2001-es népszámlálás közötti időszak adataival támaszthatunk alá. A tartósan lakott lakások száma az egész Pozsony funkcionális városi térségben 103%-os növekedési indexet ért el, miközben maga Pozsony 102,5%-osat, a fvt-n belüli külterület pedig 104,2%-osat. Az első felismerés ebből az, hogy a tartósan lakott lakások száma lényegesen alacsonyabb a korábbi évtizedhez képest. Az 1991 és 2001 közötti időszakban mindössze 6763 tartósan lakott lakás épült. Fontos változást jelent azonban a növekedés térségen belüli megoszlása, ugyanis a külterületen jelentősen nagyobb számú ilyen lakás épült, mint a központban, Pozsonyban. Ez arról tanúskodik, hogy sok pozsonyi család bérbe adja a pozsonyi lakását, miközben a külterületre települ át. A valós adatok még inkább a külterületek javára alakulhattak, azonban nem minden áttelepült személy jelentette be az állandó lakhelyére vonatkozó változást. A községek tekintetében a legnagyobb növekedést Gútor (Hamuliakovo) érte el (123,3%-os növekedési index), valamint Erzsébetmajor (Miloslavov) és Limpak (Limbách). A külterület városai alacsonyabb relatív értékeket mutattak, ezek közül a legmagasabb Stomfa (Stupava) a 19. helyen és Modor (Modra) a 24. helyen, abszolút értékben viszont a vidéki községek vezetnek. A tartósan lakott lakások száma tekintetében a legalacsonyabb növekedési indexet a közlekedési szempontból leginkább izolált községek érték el, miközben érdekes, hogy ebben a csoportban a bősi vízerőmű felvízcsatornája által leválasztott három község-Nagybodak (Bodíky), Doborgaz (Dobrohošť), Vajka (Vojka nad Dunajom) - dominál. Ezekben a községekben a lakhatás másodlakás vagy üdülési célra használt lakás irányába történő funkcionális átalakulására került sor. A potenciális szuburbanizáció fontos indikátorai lehetnek az egyes községekben lévő lakatlan lakások is. A lakatlan lakások legkisebb aránya a térség városaiban található. A vidéki községek közül e tekintetben kiemelkednek a Csallóköz térségében elterülő községek, ezzel ellentétben a lakatlan lakások legnagyobb részaránya többnyire Pozsony külterületének erdőháti (Záhorie) térségében található. 2. táblázat. A tartósan lakott lakások számának alakulása a Pozsony fvt községeiben Település 1 2 3 4 5 6 Hamuliakovo 205 227 280 110,73 123,35 10,26 Miloslavov 214 220 265 102,80 120,45 14,52 Limbách 269 274 330 101,86 120,44 21,43 Vlky 92 97 116 105,43 119,59 10,08
