Hardi Tamás et al. (szerk.): Magyar-szlovák agglomeráció Pozsony környékén (Győr-Somorja, 2010)
Devan Jabodič: Határon átívelő lakóhelyi mobilitás az Európai Unió belső határai mentén
Devan Jagodič Határon átívelő lakóhelyi mobilitás az Európai Unió belső HATÁRAI MENTÉN 1. Bevezető Napjainkban egyre többen értenek egyet azzal a gondolattal, hogy Európában az utóbbi néhány évtizedben az állam hatalma bizonyos mértékig erodálódott, és az államhatárok egyre átjárhatóbbá váltak (Perkmann-Sum 2002).' Azt ugyan túlzás lenne kijelenteni, hogy a nemzetállamok veszélybe kerültek, mégis, a határon átívelő mobilitás ma már európai polgárok milliói számára vált hétköznapi valósággá. A schengeni egyezmény, amelyet huszonnyolc ország politikai vezetői írtak alá, fokozatosan leépítette a vámellenőrzéseket, s ezzel lehetővé tette az emberek számára a szabad mozgást egyik tagállamból a másikba. 2004-ben az Európai Unió elfogadta a 2004/38/EC irányelvet, amely a törvényhozás transzparenciáját erősíti nemcsak a mozgás, hanem a tartózkodás szabadságára vonatkozóan is, a végrehajtás leegyszerűsítésével, illetve az ezzel összefüggő védelmi és további garanciák növelésével.1 2 A föntebb ismertetett fejlődési trendek elsősorban az EU belső határ menti övezeteire érvényesek. A nyitott határoknak köszönhetően az emberek napi szintű mobilitása, illetve a szomszédos gazdaságokkal és kultúrákkal való találkozás lehetősége a többszörösére nőtt. A határon átívelő kölcsönös kapcsolatok intenzitása az állampolgárok térbeli mobilitásától függ, legyen szó fogyasztásról, munkáról, oktatásról, szolgáltatásról, szabadidő eltöltéséről, utazásról vagy más szükségletek kielégítéséről. A mobilitás ilyen formái, mivel feltételezik a gyakori mozgást a származási hely és a lakóhelyi ország között, egyértelműen megkérdőjelezik a nemzeti határok meglétének értelmét. Jelen tanulmány a határ menti övezetekben kialakuló térbeli mobilitás jelenségét tárja fel, illetve a „határon átívelő lakóhelyi mobilitás” terminus technicus bevezetésével javaslatot tesz 1 A két szerző tanulmányában három, egymással kölcsönösen összefüggő s a jelenséget meghatározó folyamatot elemez. Az első a globalizációval, azaz az áruforgalom, a szolgáltatások, a tőke és az emberek szabad mozgásának kvantitatív és kvalitatív növekedésével függ össze. A felsorolt jelenségeknek köszönhetően ugyanis a térségben gyengült az állami kontroll a társadalmi élet kulcsfontosságú területein. A másik folyamat közvetlen összefüggésben áll a globalizációval. Lényegében az állam „kiüresedéséről” van szó, amikor is egyes jogkörök transznacionális keretekbe emelkednek (pl. az EU hatáskörébe), megint mások szubnacionális (regionális, illetve helyi önkormányzati) szintekre szállnak alá. Végezetül a hidegháború vége a szocialista típusú tervgazdaságok fokozott integrációját eredményezte a nyugati kapitalista rendszer kereteibe. 2 Az irányelvek értelmében a három hónapot nem meghaladó tartózkodáshoz elegendők az érvényes személyi okmányok, hosszabb távú tartózkodást pedig a befogadó ország illetékes hivatalánál kell bejelenteni kereső tevékenységet vagy megfelelő anyagi forrásokat felmutatva, hogy az érintett személy ott-tartózkodása ne jelentsen terhet a befogadó ország számára. Ötéves legális és összefüggő tartózkodás után a befogadó országban az EU-polgárok és családtagjaik feltétel nélkül megkapják a letelepedési engedélyt (2004/38/EC).
