Hardi Tamás et al. (szerk.): Magyar-szlovák agglomeráció Pozsony környékén (Győr-Somorja, 2010)
Reisinger Adrienn: Oktatás és egészségügy
Oktatás és egészségügy 221 korábbi (Reisinger 2009) és az idei kutatás is bizonyította, hogy a vizsgált intézmények nagy része akkor sem tart igényt tandíjra, ha a diák szüleivel Szlovákiában lakik. A minisztériumban elmondták, hogy az utóbbi két évben jobban odafigyelnek a törvény betartatására, azonban elismerték, hogy szükség lenne felülvizsgálni és jogszabályban rögzíteni a határon átnyúló oktatási mozgás kérdését, hiszen ez is egyre gyakrabban fordul elő, és nemcsak a szlovák, hanem a többi határ mentén is. A felsőoktatási képzés terén már inkább az tapasztalható, hogy a hallgatók Szlovákiában laknak és átjárnak Mosonmagyaróvárra tanulni. A cél általában az, hogy magyar diplomával magyar oldalon tudjanak állást találni, mert huzamosabb ideig Magyarországon tervezik az életüket. Mind a közoktatásban, mind a felsőoktatásban felvázolt helyzet felvet egy fontos és nagyon aktuális kérdést, ami a két ország e téren való együttműködését is befolyásolhatja. A minisztériumban kiemelték, hogy azzal, hogy a szlovák állampolgárságú diákok megjelennek a magyar oktatásban, végeredményben a Szlovákiában működő magyar iskoláktól veszik el a tanulókat, ami két szempontból sem szerencsés. Egyrészt Szlovákiában is csökken a gyerekszám, így a tanulók létszáma is, másrészt a szlovákiai magyar intézmények sok esetben a fennmaradásukért harcolnak, így ha a szlovák tanuló Magyarországra megy tanulni, tovább romolhat a helyzet. Az viszont kétségtelen tény, hogy az iskola színhelyét mindig az egyén választja meg, élve a szabad iskolaválasztás jogával, tehát ha úgy dönt, hogy külföldön tanul, akkor ezt megteheti. Vagyis ebben az esetben az egyéni és közösségi célok és érdekek szemben állhatnak egymással, ami a szlovákiai magyar oktatás kérdéskörét vizsgálva különösen fontos tényező. Ennek feloldását segíthetné például, ha az érintett intézmények mindkét országban adatokkal alátámasztva látnák a folyamatokat. Ezáltal egyrészt a magyar iskoláknak is lenne képük arról, hogy várhatóan kik fogják az oktatást igénybe venni náluk, és fel tudnak készülni a fogadásukra. Másrészt a szlovákiai félnek is lenne információja arról, hogy hány diák szeretne Magyarországon tanulni, így az iskolák felkészülhetnének arra, hogy intézményi szinten egyeztessenek, s ha kell, erőteljesebb marketingtevékenységet is folytassanak a diákok megtartása érdekében. Természetesen azt hozzá kell tenni, hogy mindkét ország intézményeinek egymással való egyeztetésére és kommunikációjára is szükség van, egyrészt, hogy a fentiekben bemutatott ellenmondást kezelni lehessen, másrészt, hogy feltárhatók legyenek a határ menti mozgások. Nem szerencsés csak egyik oldal érdekeit figyelembe vennie egyik intézménynek sem, közös képzésekkel, közös programokkal össze lehetne hozni az érintett intézményeket. Gördülékenyen megoldható lenne például az is, hogy egy diák valamelyik országban tanul, de a másik ország intézményében is vizsgázik. Összességében ki kell jelenteni, hogy bár ma még nem intenzíven, de a későbbiekben várhatóan növekvő számban jelennek meg a szlovák állampolgárok a magyar egészségügyi és oktatási rendszerben. Ezért arra mindenképpen fel kell készülni, hogy nyelvi és egyéb akadályok ne hátráltassák a folyamatokat, amihez azonban a két ország érintett szerepelőinek együttműködésére, kommunikációjára van szükség. Irodalom 1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról 2005. évi CXXXIX. törvény a felsőoktatásról Kováts A. - Medjesi A. 2005. Magyarajkú, nem magyar állampolgárságú tanulók nevelésének, oktatásának helyzete a magyar közoktatásban. Budapest, www.nekmi.gov.hu Letöltve: 2010. április 12.
