Hardi Tamás et al. (szerk.): Magyar-szlovák agglomeráció Pozsony környékén (Győr-Somorja, 2010)
Reisinger Adrienn: Oktatás és egészségügy
212 Reisinger Adrienn „ a) menedékjogot kérő, menekült, menedékes, b) a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény szerint a szabad mozgás és tartózkodás jogát Magyarországon gyakorolja, c) a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény hatálya alá tartozik, és bevándorolt vagy letelepedett jogállású, illetve a Magyar Köztársaság területén való tartózkodásra jogosító engedéllyel rendelkezik. ” (1993. évi LXXIX. törvény 110. § (1)) Ha teljesülnek a fenti a feltételek, az oktatást a magyar diákokkal azonos feltételek mellett veheti igénybe a diák, ezenkívül a b) és c) esetben, akkor ha „ a szülő három hónapot meghaladó tartózkodásra jogosító engedéllyel rendelkezik és keresőtevékenységet folytat. ” (1993. évi LXXIX. törvény 110. § (6)) A törvény kimondja, hogy amennyiben a külföldi diák nem teljesíti a feltételeket, tandíjat kell fizetnie. Ennek mértéke megegyezik a diák taníttatásának költségeivel, az oka pedig az, hogy a külföldi diák után normatíva nem jár, így az adott közoktatási intézménynek magának kell biztosítani a diák oktatásának költségeit. A 110. paragrafus 8. pontja értelmében az intézmények igazgatói mérsékelhetik a tandíj összegét. A szlovák állampolgárok magyarországi oktatásban való részvétele esetében tehát a tandíjmentesség csak akkor áll fenn, ha a tartózkodási engedély megléte mellett a szülők hazánkban keresőtevékenységet is folytatnak. Vagyis abban az esetben, ha a család Szlovákiában lakik és a szülők ott is dolgoznak, viszont a gyermek itt tanul, minden esetben tandíj kivetésére kellene, hogy sor kerüljön. A jelenlegi (intézményi és minisztériumi interjúk) és a 2008-as kutatási eredmények (Reisinger 2009) is azt mutatják, hogy az intézmények igazgatóinak nagy része eltekint a tandíj fizetésétől. Továbbá az Oktatási és Kulturális Minisztériumban (új nevén: Nemzeti Erőforrás Minisztérium) történt interjú alapján5 is megerősítésre került, hogy a közoktatási törvény elsősorban a Magyarországon letelepedett családok gyermekeinek iskoláztatására vonatkozik, és nem kezeli külön a határon átnyúló oktatási célú mozgást, pedig ahogy a 2008-as kutatási eredmények is mutatják, a szlovák állampolgárok esetében nemcsak az előbbi eset áll fenn. Bár azt hozzá kell tenni, hogy a 2008-as kutatás a teljes szlovák-magyar határtérséget vizsgálta, jelen esetben pedig csak a pozsonyi agglomeráció került górcső alá, ahol viszont inkább a szlovák állampolgárok magyarországi letelepedése a jellemző, és kevésbé a határ túloldaláról történő átjárás. 2.2. Néhány jellemző adat Az alfejezet célja, hogy röviden ismertesse a Magyarországon tanuló külföldi óvodások és iskolások számának alakulását 1995/1996 és a 2008/2009-es tanévek közötti időszakban. A statisztika adatok alapján a vizsgált időszakban sem az óvodások, sem az iskolások körében nem haladta meg a külföldi diákok aránya az 1%-ot. A külföldi óvodások aránya folyamatos emelkedést mutat, a 2008/2009-es tanévben arányuk 0,5% volt, ami 1629 külföldi óvodást jelentett (1. táblázat). Az általános iskolások esetében kis mértékkel magasabb arányokról beszélhetünk (0,53% a 2008/2009-es tanévben), de számuk az utóbbi tanévekben csökkenést mutat. Külföldi diákok legnagyobb arányban a középiskolai képzésben vettek részt a vizsgált időszakban, arányuk a 2001/2002-es tanében 0,9% volt. Viszont a 2004/2005-ös tanévtől kezdve csökkenő számban vannak jelen a középfokú oktatásban, a 2008/2009-es tanévben arányuk már csak 0,8%, számuk alig haladta meg a 4000 főt, a korábbi (2004/2005) több mint 5300-as értékhez képest. 3 Interjú Király Annamáriával 2010. március 24-én, Oktatási és Kulturális Minisztérium, Budapest.
