Hardi Tamás et al. (szerk.): Magyar-szlovák agglomeráció Pozsony környékén (Győr-Somorja, 2010)
Lelkes Gábor: A régió gazdasága
192 Lelkes Gábor Az alkalmazottak átlagos havi munkajövedelme 2010 első negyedévében a régió déli felében 200 ezer forint körüli volt. Itt a legalacsonyabb béreket a bányászat, a kőfejtés, a mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás és a halászat mutatta ki 140 ezer forint körül, míg a legmagasabb bérszintet a pénzügyi és biztosítási tevékenységben dolgozók mondhatták magukénak (245 ezer forintot). Az északi oldalon a bérszintek ugyanezen időszakban 760 euró körül mozogtak, mely érték 50 euróval elmaradt az országos átlagtól, azonban ezt az országos átlagot jelentős mértékben befolyásolja a Pozsonyi kerület - s benne Pozsony - nagyon kimagasló bérszintje, mely az adott időszakban 1030 euró volt. 6. A HOLNAP A gazdasági mutatók tekintetében a térség kedvező helyzetben van, annak ellenére, hogy a képességei alatt teljesít, potenciáljai pedig részben kihasználatlanok. A települések döntő többsége vándorlási célterület. Ez a vándorlás részben szuburbán kitelepülést jelent Mosonmagyaróvárról és Pozsonyból, másrészt jelentős a betelepülés a két ország más részeiről is (MTA RKX NYUTI 2008; Lelkes 2008a). A vizsgált tér gazdasági fejlődésére a dinamizmus jellemző, az elmúlt tíz évben folyamatosan növekszik a régió gazdasági teljesítménye, bár a világválság okozott némi megtorpanást, illetve visszaesést. Az új évezredben a régió gazdaságában jelentős struktúraváltásra került sor, a mezőgazdaság szerepének visszaszorulásával erős tercierizálódás ment végbe: megnövekedett a kereskedelem, az idegenforgalom, a vendéglátás, a pénzügyi tevékenység, az ingatlanügyletek és a szállítás-raktározás részesedése. Az ipari tevékenységek belső átrendeződése erőteljesen növelte a régió exportképességét. A gazdaság dinamizmusa a lakossági jövedelem vonatkozásában is mérhető, a régióban az átlagkeresetek az országos átlagoktól kedvezőbbek. Az agglomerációs gyűrű többi részével összevetve azonban a vizsgált tér napjainkban még gyengébb gazdasági teljesítményt mutat, aminek okait a múltból örökölte, s amit jelentős mértékben a térbeli infrastrukturális ellátottság lassan változó helyzete magyaráz (pl. az úthálózat, a szennyvízelvezetéssel és -tisztítással való ellátottságbeli eltérések). A régió elmarad a szomszédos osztrák területek fejlettségi szintjétől is. A térség tartós fejlődéséhez a helyi intézményi háttér és a társadalmi tőke is hozzájárul. A köz- és államigazgatási intézmények működésének színvonala, a társadalmak képessége az önszerveződésre, közösségek működtetésére lényegesen befolyásolják az adott régió gazdasági növekedését. A gazdasági növekedés feltétele a köz- és államigazgatási szervek és az üzleti szféra közötti hatékony kapcsolatrendszer, az informális tőke, amely nehezen mérhető statisztikai adatok segítségével. A régióban a köz- és államigazgatási intézmények működésének színvonalát az emelkedés jellemzi, a civil szervezetek száma és szerkezeti struktúrája szintén a fejlődés jeleit mutatja, hasonlóan az oktatási intézmények által kínált programokhoz, amelyek elősegítik az innovációs kultúra megjelenését és terjedését. Az elkövetkező években a régió versenyképességének a javítása fontos kihívásként jelentkezik az önkormányzatok számára. Ha a gazdaság nem is válik „mindenhová települővé” - ahogy azt számos gazdaságelemző állítja -, mindenesetre egy új vállalati telephelyet igen nagyszámú településen azonos eséllyel lehet megnyitni az országon belül vagy kívül is. A településeknek versenyezniük kell egymással új befektetések és intézmények megszerzéséért (Enyedi 2000).
