Hardi Tamás et al. (szerk.): Magyar-szlovák agglomeráció Pozsony környékén (Győr-Somorja, 2010)
Lelkes Gábor: A régió gazdasága
Lelkes Gábor A RÉGIÓ GAZDASÁGA A vizsgált tér egy igen dinamikus határ menti regionális-gazdasági környezetben található, amelyben Pozsony térbeli előrenyomulása jelentős változásokat okozott az elmúlt egy évtizedben, a gazdaság és a társadalom új térbeli szerveződési formái alakultak ki. Napjainkban erre a régióra úgy tekinthetünk, mint a főváros agglomerációjának modem térségére, ahol jelentősek a különbségek Pozsony és a vizsgált tér közt (pl. az infrastrukturális ellátottság egyes elemeiben, a gazdaság szerkezetében, a jövedelmi viszonyokban), de hasonló eltérések vannak a régió és a főváros többi agglomerációs övezete közt is. Az elemzés tárgyát képező tér - amelynek jelentős része a pozsonyi agglomeráció része - gazdasága településszerkezeti és gazdaságföldrajzi adottságait illetően sokszínű képet mutat. A különbségek annak függvényében alakulnak, hogy az adott tevékenységet folytató vállalkozás működése számára a tér milyen feltételeket kínál. Az elmúlt évtizedben Pozsony geopolitikai helyzetének és gazdasági-termelési szerkezetének változásával párhuzamosan jelentős szerkezetváltási folyamat ment végbe a fővárost körülölelő térben, annak újjászervezésére került sor, amihez az uniós csatlakozás mellett Szlovákia és Magyarország schengeni övezetbe való belépése is nagyban hozzájárult. A pozsonyi agglomerációs gyűrű déli fele és a mosonmagyaróvári régió megszűntek határ menti régiók lenni, teljes mértékben az uniós gazdasági vérkeringés részévé váltak, bár a térszerkezeti vonalakban továbbra is fennmaradt egy gyenge pont: a Duna átjárhatósága (MTA RKK NYUTI 2008). A szuburbán térben, a korábban demográfiailag stagnáló, zömében agrárjellegű falvakban az elmúlt egy évtizedben jelentősebb lakásépítési tevékenységgel kísért népességgyarapodással párhuzamosan napjainkra számottevő szereppel bírnak a szolgáltatások és a különféle ipari tevékenységek, ami az érintett vidéki élettér lakófunkciójának további felértékelődését hozza magával. A falvakban megtelepedő új lakosság egy része helyben talál munkahelyet, tovább növelve a régióban megtelepedők lélekszámút és a nem mezőgazdasági célú területfelhasználást. A régió több településének vonzáskörzete átnyúlik a határ másik oldalára, egyre természetesebbé válik a lakosság és a vállalkozók számára a határ másik oldalának „használata”. Pozsony agglomerációja kiterjeszkedett Magyarországra: több száz szlovák család telepedett le Rajkán és környékén' (Hardi 2008), valamint több vállalkozás a határ déli oldalán nyitott telephelyet, ugyanis a térség ezen része a szlovák fővárostól mindössze 10-15 kilométeres távolságban fekszik, és ráadásul jó közlekedési pályák mentén, amelyek a belváros elérhetőségét olyan szinten képesek biztosítani, amelyek több szlovák oldali szuburbán térségnél is jobbak (MTA RKK NYUTI 2008). Ezen tanulmány a pozsonyi agglomeráción belül a magyar-szlovák határ menti térség gazdaságát mutatja be a Pozsony-Mosonmagyaróvár-Dunaszerdahely háromszögben. A három centrum közül Pozsony bír a legnagyobb térformáló erővel, s őket követi Mosonmagyaróvár és I I Elsősorban Rajka és Dunakiliti érintett, de várható, hogy a jelenség továbbterjed Bczenyérc, Levélre, Hegyeshalomba is.
