Hardi Tamás et al. (szerk.): Magyar-szlovák agglomeráció Pozsony környékén (Győr-Somorja, 2010)
Prileszky István: Közforgalmú közlekedés a határon átnyúló agglomerációban
164 Prileszky István A menetrend szerinti közlekedés nélkülözhetetlen szerepet játszik a lakosság életében. A mobilitási szükségletek kielégítésében egyre nagyobb szerephez jut ugyan a személygépkocsi használata, de az egyéni közlekedés távlatilag sem válhat kizárólagossá. A személygépkocsi használatán alapuló egyéni közlekedés ugyanis — még a teljes motorizációs fejlettségnél sem hozzáférhető mindenki számára — több energiát igényel — jobban szennyezi a környezetet — sokszorosan több közlekedési felületet (utak, parkolóhelyek) igényel. Fenntartható fejlődés csak az egyéni és közösségi közlekedés közötti célszerű arányok mellett lehetséges. Ezért a tömegközlekedés szerepének fenntartása, sőt (a korábbiakhoz képest már kisebb) szerepének a növelése a társadalom egésze számára előnyökkel jár. Ez jut kifejezésre abban, hogy a közforgalmú közlekedést közszolgáltatásnak tekintik és működtetését olyan szabályok alapján biztosítják, amelyek a közérdek érvényesülését segítik. A működtetés fontos részét képezi az üzemeltetési veszteségek megtérítése, valamint a nagyobb fejlesztések közpénzekből történő finanszírozása. 2. A HATÁRON ÁTNYÚLÓ JELLEG KÉRDÉSE A határon átnyúló agglomeráció a közlekedés szempontjából sajátos helyzetet jelent. Az EU- tagság számos tekintetben csökkentette, illetve megszüntette az országhatárok szerepét. A közlekedésen belül a személygépkocsival történő utazásoknál gyakorlatilag semmiféle akadályt sem jelent az országhatár, ugyanakkor a közforgalmú közlekedés (tömegközlekedés) tekintetében az országhatár továbbra is elválasztó szerepet játszik. A közforgalmú közlekedésben meg kell különböztetni belföldi és nemzetközi járatokat. A belföldi járatok szabályozása nemzeti hatáskör. Ezen belül a szlovák és a magyar szabályozás is különbséget tesz helyi (egy településen belüli) és helyközi (települések közötti) közlekedés között. Mindkét járatfajtára vonatkozik a korlátozás, hogy országhatárt nem léphetnek át. Országhatáron áthaladni a szabályozás szerint csak a nemzetközi járatok jogosultak. A nemzetközi járatok szabályozási filozófiája alapvetően eltér a belföldiekétől. Ezt a tevékenységet az államok nem tekintik közszolgáltatásnak, a járatok indítása piaci alapon a közlekedési vállalkozások kezdeményezésére történik, nyereséges üzemeltetés reményében. Az üzemeltetés költségeihez nem jár állami vagy önkormányzati hozzájárulás, a veszteséget nem fedezik közpénzekből. A nemzetközi járatok szabályozása azon az elgondoláson alapul, hogy az országhatáron átnyúló utazás nem része a lakosság mindennapi életének, ebben a közlekedési fonnában inkább egyedi jellegű utazások történnek, amelyek nem indokolják a közszolgáltatásra jellemző elbírálást, a közpénzből történő finanszírozást. Az agglomerációs közlekedésben a kisebb távolsággal összefüggésben inkább az autóbuszközlekedés jut szerephez, a továbbiakban ezért erre koncentrálunk. Az autóbusszal történő nemzetközi személyszállítás közös szabályait a Tanács 684/92/EGK rendelete szabályozza. A rendelet az Európai Unió valamely tagállamában letelepedett olyan fuvarozó vállalkozásokra vonatkozik, amely kilencnél több személy fuvarozására tervezett autóbusszal nemzetközi személyszállítást végez. A rendelet 3a. cikke alapján az autóbusszal történő nemzetközi személyszállításhoz a fuvarozónak rendelkeznie kell a letelepedés szerinti tagállam illetékes hatóságai által kiállított közösségi engedéllyel. Az engedélyeket a személyszállítási vállalkozás nevére állítják ki; az engedélyek nem átruházhatók harmadik félre, ugyanakkor az engedélyt megszerző fuvarozó a
