Hardi Tamás et al. (szerk.): Magyar-szlovák agglomeráció Pozsony környékén (Győr-Somorja, 2010)
Somlyódyné Pfeil Edit: Közigazgatási eszközök a szuburbanizáció hatásainak kezelésére a pozsonyi agglomeráció területén
Közigazgatási eszközök a szuburbanizáció hatásainak kezelésére...141 5. AZ ADÓJOG ÉS A KÖZTEHERVISELÉS EGYES SZABÁLYAI MAGYARSZLOVÁK VISZONYLATBAN A Magyar Köztársaságban a magánszemélyek adókötelezettségét a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvényünk szabályozza. A törvény 3. §-a értelmében hatálya a magánszemélyre, annak jövedelmére és az e jövedelemmel összefüggő adókötelezettségre terjed ki. Továbbá a belföldi illetőségű magánszemély adókötelezettsége összes bevételére kiterjed (teljes körű adókötelezettség), míg a külföldi illetékességű magánszemély adókötelezettsége kizárólag a jövedelemszerzés helye alapján belföldről származó vagy egyébként nemzetközi szerződés, viszonosság alapján a Magyar Köztársaságban adóztatható bevételére terjed ki (korlátozott adókötelezettség). E törvénytől viszonosság alapján is helye van eltérésnek, de a viszonosság alkalmazása az adózó számára nem eredményezhet a törvényben meghatározottakhoz képest kiterjesztő adókötelezettséget. A viszonosság kérdésében a miniszter állásfoglalása az irányadó. A Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között már hosszú ideje létezik idevonatkozó egyezmény, konkrétan az 1996. évi C. törvénnyel kihirdetett, a kettős adóztatás elkerülésére és az adóztatás kijátszásának megakadályozására a jövedelem- és a vagyonadók területén Pozsonyban, 1994. augusztus 5-én aláírt egyezmény. A törvény személyi hatálya azokra a személyekre terjed ki, akik az egyik országban vagy mind Magyarországon, mind Szlovákiában belföldi illetőségűek. Az egyezmény hatálya kiterjed a jövedelem- és vagyonadókra, így a Magyar Köztársaságban- a magánszemélyek jövedelemadójára- a társasági adóra- a földadóra- az építményadóra. Az adóalanyok köre értelemszerűen jelenti a magánszemélyt, a társaságot és minden személyi egyesülést. Az egyezmény szerint az „egyik szerződő államban belföldi illetőségű személy” kifejezés olyan személyt jelent, aki a Szerződő Államnak a jogszabályai szerint lakóhelye, állandó tartózkodási helye, üzletvezetési helye vagy bármilyen más hasonló ismérv alapján ebben az államban adóköteles. Amennyiben a magánszemély mindkét államban belföldi illetékességű, jogállását az alábbiak szerint kell meghatározni (2. § 4. cikk): a) Abban az államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelyben állandó lakóhellyel rendelkezik; amennyiben mindkét államban rendelkezik állandó lakóhellyel, úgy abban az államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amellyel személyi és gazdasági kapcsolatai szorosabbak, ezt hívjuk „létérdekei központjának”, mondja a jogszabály. b) Ha nem állapítható meg, hogy melyik államban van „létérdekei központja”, vagy pedig egyik államban sem rendelkezik állandó lakóhellyel, abban az államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelynek állampolgára. Következésképpen a szlovák állampolgár ilyen esetben Szlovákiában fog adózni. c) Amennyiben nem természetes személyről van szó, és mindkét államban belföldi illetőségű, abban az államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelyben a tényleges üzletvezetésének a helye van. A „telephely” a törvény szerint olyan állandó üzleti hely, melyen keresztül a vállalkozás üzleti tevékenységét részben vagy egészben kifejti, ilyen az üzletvezetés helye, a fiók, az iroda, a gyár, a műhely stb.
