Hardi Tamás et al. (szerk.): Magyar-szlovák agglomeráció Pozsony környékén (Győr-Somorja, 2010)
Lampl Zsuzsanna: Túl a város peremén (Esettanulmány a Pozsonyból kiköltözött felső-csallóközi és Rajk környéki lakosságról)
Túl a város peremén...105 szlovák nemzetiségűek. Ugyanez érvényes a magyarországi magyarok többségének vegyes házasságban született gyermekeire is. A csallóközi magyarokhoz képest annyi a különbség, hogy a magyarországi magyar-szlovák vegyes párok 7%-ának magyar nemzetiségűek a gyermekei, vagyis leginkább ők azok, akik a vegyes házasságban tovább tudják örökíteni a saját magyar nemzetiségüket. 12. ábra. A válaszadók nemzetiségi összetétele a beköltözés ideje szerint 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% A nyelvhasználattal kapcsolatos adatok újfent alátámasztják az eddigi kutatásaink során szerzett ismereteket. Egész pontosan azt, hogy (1) a magyarok többsége tud szlovákul, (2) a szlovákok közül is nagyon sokan beszélik a magyar nyelvet, (3) a szlovákokat senki és semmi nem kényszeríti őket a magyar nyelv használatára, és (4) a Csallóközben szükséges a szlovák nyelvtudás. Nézzük előbb a szlovák nyelvtudással kapcsolatos eredményeket. Csaknem az összes megkérdezett anyanyelvi szinten beszél szlovákul (csallóköziek 95%, magyarországiak 97%). A szlovák nemzetiségűeknél ez természetes, de a magyar nemzetiségűek többsége is kiválóan tud szlovákul: anyanyelvi szinten a csallóköziek 73, a magyarországiak 81 százaléka, emellett pedig a lehető legmagasabb szinten, amelyen egy idegen nyelv elsajátítható, a csallóköziek további 20, a magyarországiak további 16 százaléka. Ez nem meglepő, hiszen tudjuk, hogy azelőtt Pozsonyban éltek, s aki Pozsonyban él és dolgozik, szlovákul is megtanul. S amint jeleztem, korábbi kutatások is bizonyítják, hogy a felnőtt korú szlovákiai magyarok döntő többsége ha nem is anyanyelvi, vagy annak megfelelő szinten, de tud szlovákul, leszámítva az alapiskolai végzettségű munkanélküliek és nyugdíjasok egy részét (Lampl 2008, 105). 2000 előtt 2000-2004 2004 után
