Lampl Zsuzsanna (szerk.): Fórum spoločenskovedná revue 2013 (Somorja, 2013)
Tartalom - Štúdie
150 Ilona L. Juhász x Három óra után végre megérkezik a jegyespár, Weisz Sámuel kereskedősegéd és menyasszonya, Grünberger Ragina, a nap hősei. Óriási tolongás és senki sem tud rendet teremteni. A temető elején van felállítva a kék bársony baldachin, mely alatt az esküvői szertartást megtartják. Előbb azonban Steif Jonathán alrabbi intéz ékes német nyelven beszédet a gyülekezethez, amely sokszor erős zsargonba csap át. Főleg a jótékonykodásról és az adakozásról beszél, csak a végén jön a spanyol nátha. Mindenki az új párt akarta látni és épp ezért csak keveseknek sikerül a baldachin közelébe férkőzni. A kántor templomi gyermek-énekkara igen szépen énekel. Aztán még erősebb a tolongás, visítás, kiabálás, - az esküvőnek vége. Valami jófajta szilvóriumot osztogatnak a kijáratnál, úgy láttam, mindnyájuknak - egy pohárból... x Ragyogó napsugárban indul az emberáradat hazafelé. A temető pedig valóban festőién szép, egyes részei különösen teljesen keleti török temetőkertre emlékeztet. Mondom is az egyik elöljárósági tagnak:- Uram, hisz itt tán még pihenni is élvezet!- Tessék csak hagyni, jobb azért egyelőre odahaza a paplanos ágyban... A robogó kocsiktól alig lehet közlekedni. Csak úgy akaratlanul eszembe jut, hogy azt a 6000 koronát meg egyéb kiadásokat nem-e jobb szappanra meg lysoformra költeni a szegény zsidóság számára? Aztán még egy bántott. Az alrabbi nagyon szépen fohászkodott, hogy ezáltal Izrael népe szabaduljon meg a spanyol-járványtól. Hát kérem szépen, miért kapjam meg én, vagy más, amikor most minden magyarra oly nagy szükség van... (p. a.) (Ung, 27. 1918. október 27., s. 1-2.) Z kruhu verejnosti Svadba - proti španielskej chrípke Svadba v židovskom cintoríne Pod týmto názvom bol zverejnený v predošlom čísle týždenníka „Ung” jeden článok, ktorý popri svojom satirickom ladení uvádza aj veľa omylov. Autor článku, citujúc prejav kráľa Kolomana v súvislosti s bosorkami, sa vo svojich úvahách dostáva až tam, že ortodoxná židovská náboženská obec v Užhorode sa ani v osvietenej atmosfére XX. storočia nedokázala oslobodiť od nočnej mory povier. Tento celý akt teda považuje za poveru. Považujem sa v tomto za laika, preto sa s autorom článku o tejto otázke nepúšťam do polemiky. Ale nech za nás túto ceremóniu posúdi vyjadrenie na slovo vzatej osoby, hlavného rabína v Miškovci, Sámuela Austerlitza, ktoré bolo zverejnené tento týždeň v časopise Egyenlőség. A to znie doslovne takto: „Starým židovským zvykom je realizovať v čase epidémií v cintoríne obďaleč od hrobov na voľnom priestranstve svadbu, nie je to povera, keďže medzi židovskými obradmi a vo zvykosloví sa povery nenachádzajú. Zbožný žid tým vyjadruje svoju bezhraničnú dôveru v Boha, je to dôkaz jeho optimistických emócií, keď organizuje svadbu v cin-
