Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Tanulmányok - Bukovszky László: Arany Albert László és a Csehszlovákiai Magyar Népi Demokratikus Szövetség
ARANY ALBERT LÁSZLÓ ÉS A CSMNDSZ A bécsi döntés annullálása következtében ismét új hazába került szlovákiai magyarság tragikus sorsa a jogfosztottság éveiben a belpolitikai eseményeken belül külön fejezetet képezett. Az új hatalmi eliteken belül - úgy a kommunista párton, mint a Demokrata Párton -, de azon kívül is a szülőföldjén megmaradt magyar népcsoport képviselői sokszor az egymásrautaltság ellenére sem voltak képesek teljes erejükkel a közösség érdekeit képviselni a csehszlovák nemzetállami törekvésekkel szemben. Arany a háború végét 1945 tavaszán Pozsonyon kívül, legközelebbi hozzátartozói és kollégái körében élte át. A háborús események miatt 1944 késő őszén majdnem az országhatáron túl ragadt. Szeptember utolsó napján az akkor még Magyarországhoz tartozó Rozsnyóra utazott édesanyjához. Mivel a szlovák nemzeti felkelés miatt az országhatár rövid ideig le volt zárva, így csak kéthetes késéssel, november végén érkezett vissza Pozsonyba. Az Államvédelmi Hivatal (USB) 1944. december 11-i jelentése szerint az erkölcsileg és politikailag feddhetetlen Arany a megfelelő vizsgálat alapján nem kapcsolódott be a magyar-szlovák határon is átnyúló partizánmozgalomba.1 Ezt követően Arany visszatért Pozsonyba, hogy újra munkába álljon, elfoglalja előző állását a Szlovák Tudományos és Művészeti Akadémián. A megváltozott körülmények miatt azonban kérdésessé vált Arany csehszlovák állampolgársága, amely nélkül nem dolgozhatott. A kassai kormányprogram alapján magyar nemzetiségű közalkalmazottként nem számíthatott pozitív elbírálásra. Viszonylag korán, 1945. május elején, a Szlovák Nemzeti Tanács (SZNT) 44/1945. sz. rendelete elfogadása előtt kérvényezte állásában való meghagyását az Iskola- és Népművelésügyi Megbízotti Hivatalnál. A kivételes elbánásra vonatkozó kérvényére a Megbízotti Hivatal 1945. május 7-én adott választ. Az illetékes Megbízotti Hivatal átmeneti jelleggel, a végső döntés időpontjáig, megerősítette őt állásában. Az Iskola- és Népművelésügyi Megbízotti Hivatal részéről az értesítést Arany régi jó ismerőse, dr. Mikuláš Bakos írta alá.3 4 Arany Bakost még egyetemi évei alatt ismerte meg. Saját bevallása szerint nagyon sokat köszönhetett neki az 1945-öt követő időszakban ellene elkövetett támadások során.5 6 Kérvényének végleges elbírálására 1945. június 27-én került sor. Annak ellenére, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács már említett 44/1945. sz. rendelete az állami és közalkalmazottak szolgálati viszonyáról csak 1945. május 25-én lépett érvénybe, az illetékes Megbízotti Hivatal nevében dr. Ondrej Pavlik, az Akadémia elnökségének május 7-i támogató nyilatkozatát figyelembe véve megítélte számára a kivételes elbánást. A határozat alapján Aranyt, aki mindig pozitívan viszonyult a szlovák kultúrához és a demokratikus elvekhez, június 16-i érvénnyel visszavették az Akadémia Nyelvtudományi Intézetébe, és tovább folytathatta munkáját/’ Arany munkájának biztos hátterét azonban több tényező is fenyegette. Bár mint magyar nemzetiségű közalkalmazott állásában maradhatott, de állampolgárságának kérdése továbbra is nyitott maradt. Beneš köztársasági elnök 33/1945. sz. dekrétumával megfosztotta az ország területén élő németeket és magyarokat az állampolgárságuktól. A dekrétum 2. §-a ér3 Slovenský národný archív, Ústredie štátnej bezpečnosti (ÚŠB), sign. 209-654-149, i.sz. 29 164/1944. 4 BH. Arany A. László személyi ťondja. (Povereníctvo Slovenskej národnej rady pre školstvo a osvetu, č. 3895/IV-45.) 5 Archív Ústavu pamäti národa (a továbbiakban: A ÚPN), XII. Správa ZNB a KS ZNB S-.ŠtB v Bratislave, V- 1004/1. (Arany 1949. III. 5-i vallomási jegyzőkönyvének kiegészítése, 3.) 6 BH. Arany A. László személyi fondja. (Poveneníctvo Slovenskej národnej rady pre školstvo a osvetu, č. 110 765/A/V-1945.) 85
