Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Tanulmányok - Liszka József: Arany A. László néprajzi munkássága
ARANY A. LÁSZLÓ NÉPRAJZI MUNKÁSSÁGA vidéki kézimunkák), ha egyáltalán valóban voltak,2 3 s még megvannak, továbbra is lappanganak valahol (Sándor 1989, 152). Tovább árnyalhatja Arany néprajzi tevékenységének megítélését az a fényképgyűjtemény, amely Lipcsey Gyula hagyatékából nemrégiben került a Fórum Kisebbségkutató Intézet gyűjteményébe. A több ezer, zömében fekete-fehér, kisebbrészt színes felvétel erőssége dokumentatív értéke. Gyengíti viszont, hogy a felvételeket rendkívül nehéz beazonosítani. Annyit biztonsággal lehet tudni, hogy zömük a Zoboralján készült, s azt is hogy nagyjából mikor (1940-es évek első fele), pontosabb besorolásuk azonban általában már nehézségekbe ütközik. S az idő múlásával ez egyre inkább így lesz... A felvételeknek van egy másik aspektusa is, ami szintén értéküket növeli. Dokumentatív fontosságuk mellett fotóesztétikai jelentőségük sem elhanyagolható, amint fényesen igazolja ezt az e kötetben látható válogatásunk. Általában elmondható, hogy Arany tudományos munkásságát a kimagasló szakmai műveltség, crudíció, az egzaktságra való törekvés, valamint a teoretikus kérdések iránti fogékonyság jellemzi. Vajon mily mértékben mondható ez el néprajzi tevékenységéről? Ebből a szempontból elemzésünk tárgya kizárólag A szlovákiai magyarság néprajza, illeve a Toldy-Kör Irodalmi Évkönyvében, Magyarság, népdal és népviselet címmel megjelent előadása lehet.' Könnyű és egyszersmind nehéz helyzetben is vagyok, hiszen a kérdéssel korábban már foglalkoztam, s ez az írásom jelen kötetben is olvasható (Liszka 1993). Az akkor leírtakat lényegében ma is vállalni tudom, jóllehet akkor még nem ismertem a fentebb említett előadás szövegét. Többek között ezért is szükség lesz az akkori értékelés bizonyos mértékű árnyalására. Anélkül tehát, hogy ismételném önmagamat (vagy csak legfeljebb az érthetőség miatt elkerülhetetlen esetekben), inkább némely korábbi megállapításomhoz fűzök amolyan kiegészítő széljegyzeteket. A szlovákiai magyarság néprajza két részből áll: a szűk négy oldalnyi általános bevezetőből és a három területi egység (Pozsony környéke, Zoboralja és Kassa vidéke) alapján tagolt leíró részből. Ujraolvasva, számomra ez a négy oldalas bevezető a leginkább problemtikus. Szóhasználata, mondatfűzése a mai olvasó számára jó esetben is legfeljebb nehezen érthető. Mindamellett egyrészt Arany itt fogalmazza meg (nagyon helyesen!), hogy a népéletct a maga szerkezeti és szervezeti egységében, összefüggésrendszerében kezelendő (Bogatirjov hatása?), másrészt, hogy a szlovákiai magyar falvak kultúráját csak a szomszédos szlovákok (s tegyük hozzá: németek, ruszinok stb.) kultúrájának, néprajzának az ismeretében érthetjük meg, sőt egy félmondatából még az is kiérthető, hogy az 1918-as impériumváltás hatással volt a szlovákiai magyar falvak 1940-es évekbeli valóságára, a népi kultúra alakulására (Arany 1941a, 1). Visszamenőleg viszont történelmietlenül kezeli tárgyát, hiszen minduntalan „ugoros jellegről”, „ugoros hagyományokról” beszél, mintha a magyar falvak kultúrája az utóbbi évezredben semmit nem változott volna, mintha egészen a 20. századik „híven őrizték volna” őseik örökségét, s ez a felbomlási (helyesebben: változási) folyamat 2 Azl, hogy ez nem egyszerű terv, hanem már konkrét gyűjtéseken alapuló elképzelés volt, bizonyítani látszik a tény, hogy Arany összefoglaló munkájában viszonylagos részletességgel tud írni a Nyitra vidéki népviseletről, textilművészetről, illetve az építkezésről is (Arany 1941a, 9-11, 13-14). 3 Elvileg Putz Éva könyvét (Putz 1943) is elemzésünk tárgyává tehetnénk, ám a kérdést, hogy ebben mennyi a könyv borítóján jegyzett szerző, s mennyi Arany érdeme, ma már szinte lehetetlen eldönteni. 77
