Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Tanulmányok - Sándor Anna: Arany Albert László nyelvészeti tevékenységéről
SÁNDOR ANNA ARANY ALBERT LÁSZLÓ NYELVÉSZETI TEVÉKENYSÉGÉRŐL Lassan tizenöt éve annak, hogy a Kolonban megtartott emléktábla-avatással és konferenciával először tisztelegtünk Arany Albert László emléke előtt. Akkor többségünk még csupán hézagosán ismerte a tudós életét és munkásságát, de hiányos ismereteink is elegendőek voltak ahhoz, hogy megértsük: a második világháborút követő időszak igazságtalanságai tették tönkre egyéni sorsát és ígéretes tudósi pályáját. Ma már az életművével szemben elkötelezett gondos gyűjtőknek köszönhetően tanulmányozhatjuk hagyatékát, illetőleg az e kötetben egybegyűjtött írások alapján is jobban megismerhetjük Arany Albert László tudósi és emberi nagyságát. Nyelvészeti munkásságát nyomon követve el kell ismernünk: a magyar és a szlovák nyelvtudományban is maradandót alkotott. Ezzel együtt el kell ismernünk azt is: nagy a nyelvésztársadalom adóssága magyar és szlovák oldalon egyaránt. Arany nyelvészeti munkásságának eddigi ismertetéseiben mindenütt megjelenik az a megállapítás, miszerint nyelvfelfogására, kutatási és leírási módszereire leginkább a strukturalizmusként közismert nyelvészeti irányzat hatott. Ez azzal függ össze, hogy egyetemi tanulmányai alatt a virágkorát élő strukturalista nyelvészeti irányzat vonzáskörébe került. Arany ugyanis 1931-ben a pozsonyi Comenius Egyetem szlovák-filozófia szakos hallgatója lett. A köztudattól és az Encyklopédia jazykovedy [A nyelvtudomány enciklopédiája. Mistrík, Jozef (szerk.) 1993, 68] rá vonatkozó szócikkének állításától eltérően tehát Arany nem volt magyar szakos, de az ún. magyar szemináriumon belül, mivel akkor még nem létezett magyar tanszék, magyarul is hallgatott néhány nyelv- és irodalomtudományi előadást, így tudásának javát autodidakta módon szerezte meg (lásd Simon Attila tanulmányát e kötetben). Az említett nyelvészeti irányzat erőteljes hatása pedig azzal magyarázható, hogy tanárai között találhatjuk azokat, akik az 1926-ban létrejött prágai iskolának, a nyelvészeti strukturalizmus egyik ágának a holdudvarához tartoztak. A pozsonyi egyetemen akkor oktató cseh nyelvészek közül Josef Miloslav Körinek és Václav Vážny professzorok tevékenykedtek. A strukturalizmussal Arany elsősorban Körinek előadásain került szoros kapcsolatba, a professzor ugyanis a strukturalista nyelvszemlélet és kutatásmódszertan ismereteibe avatta be hallgatóit. A nyelv kutatásán elsősorban a hangtani szint kutatását értette, s módszereit Trubeckoj fonológiájának elméletére építette. Vážny professzor viszont a dialektológusok első nemzedékét nevelte ki Szlovákiában, s dialektológusként mindenekelőtt a nyelvjáráskutatás és -leírás, valamint a nyelvföldrajz - a nyelvjárási jelenségek földrajzi, azaz területi kiterjedésének vizsgálata - ismertette meg tanítványait. E két neves tanáregyéniség együttes hatásával is magyarázható, hogy Arany mindegyik művén az említett nyelvtudományi irányzat és ágazat valamelyike vagy kiilön-külön, vagy együttesen is megjelenik. 57
