Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Tanulmányok - Vörös Ottó: A tudományszervező Arany
A TUDOMÁNYSZERVEZŐ ARANY AZ UTOLSÓ LEHETŐSÉG Nem tudjuk pontosan, mi motiválta Arany tanár urat, hogy az államváltáskor nem követte Rozsnyót a magyar államba. Talán az a kötődés, ami egyetemi évei alatt, majd tudományos pályájának jóindulatú támogatása révén a Šafárik Társaság tudósaihoz fűzte, talán bizonytalan volt abban, hogy szláv képzettségével az akkori magyar közegben az érvényesülése lehetővé válik-e. Mindenestre az bizonyossá vált, hogy a szlovák államban maradt kis létszámú magyarság számára nem áll rendelkezésre olyan művelődési, tudományos és publikációs infrastruktúra sem, amilyen a csehszlovák államban többé-kevésbé működött. Nemzetinyelvi tömböt csak a Zoboralja magyar lakossága képezett. Persze nem volt elhanyagolható a nagyvárosok (Pozsony, Nyitra stb.) magyar lakossága, amelyhez hozzátartozott a többnyire magyar anyanyelvű és identitású zsidó lakosság is. Ebben a közegben, a népnyelvi gyűjtésben szerzett tapasztalatait a Zobor vidéki magyarság kutatásában tudta érvényesíteni. Irányításával fontos néprajzi tanulmányok készültek tanítványa, Putz Éva gyűjtéséből 1940-1943 között, illetve tudunk egy 10 000 cédulából álló Nyitravidéki Tájszótár munkálatairól. Hogy tudományszervező munkáját folytatni akarja, azt levelei elárulják, de hogy ténylegesen teszi is, azt néhány véletlenül megmaradt levélmásolatból tudjuk, melyet Földessy Józsefnének írt Nagyszaláncra, aki a levelek tanúsága szerint a korábbi elvek szerinti gyűjtésre vállalkozott. Nem tudjuk, Földessyné hogy került kapcsolatba Arany tanár úrral, de a korábbi munkaközösségnek nem volt tagja, és bizonyára azért szükséges a szó szerinti levelező oktatás, mert az egyetemi oktatásban sem találkozhattak. A levelekből az tűnik ki, hogy új feladatot csak akkor ad, ha az elvégzett gyűjtőmunkát tudományosan hitelesnek ítéli. 1944. január 27-én ezt írja: „Most már elérkezettnek látom az időt, hogy kérdőívet is küldjék. Nyomatékosan megjegyzem azonban a következőt: a kérdőív csak arra való, hogy figyelmeztesse, mi minden lehet probléma, ami figyelmet érdemel. Azonban sem a feldolgozásban, sem az értelmezésben, sem a sorrendben nem köti. A túlzott ragaszkodás a kérdőív tárgymenetéhez és problémafelsorolásához feleslegesen feltartóztathatna. Olvasgatásuk, sőt ismételt olvasgatásuk azonban nagyon ajánlatos.” Ezzel egy sokra hivatott tudós, akiben képzettségénél, szorgalmánál fogva minden adva volt az észak-Kárpát-medencei areális nyelvészeti kutatás modern alapjait megteremtse, úgy fejezte be tevékenységét, hogy tervei ma is időszerűek, de úgy már nem lesznek megvalósíthatók, ahogy annak idejében azok lettek volna. Csak azt a kérdést tehetjük fel egymásnak, ki veszített többet. 55
