Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. Lászlóról szóló írások
KOVÁCS AGNES KILENCVENÖT ÉVE SZÜLETETT ARANY ADALBERT LÁSZLÓ A bctléri születésű nyelvészprofesszor pályája kezdetben rendkívül sikeresen alakult, de a politika közbeszólt. Manapság ritkán emlegetik a nevét. Jó pár évvel ezelőtt az egyik antikváriumban vásároltam egy könyvet, amelynek az volt a címe: À kolonyi lágzi- Feltettem a könyvespolcra, és csak most, öt év múltán vettem ismét elő, amikor Arany Adalbert László után kutattam. A jeles, bár nem sokat emlegetett nyelvész ugyanis a zoboralji Kolonyban gyűjtötte tanítványaival együtt a település nyelvjárását, s még a mai nyelvészeti tudomány állása szerint is újszerű megközelítésből dolgozta fel az anyagot. A fentebb említett és 1943-ban kiadott könyvet Putz Éva írta, amelynek utószavában a kolonyi gyökerű Sándor Eleonóra említést tesz Arany A. Lászlónak a könyvre gyakorolt hatásáról és munkásságáról. A lakodalommal foglalkozó magyar néprajzi irodalom gyakran hivatkozik erre a könyvre, azonban ritkán említik meg úttörő jellegét. Éppen azt, ami miatt egyedülálló a magyar néprajztudományban, vagyis a néprajzi anyag funkcionalista-strukturalista módszerrel való vizsgálatát. Egységes struktúrában, rendszerben vizsgálja az egész lakodalmat a 40-es években, amelyben minden mozdulatnak és mozzanatnak, tárgynak és résztvevőnek megvan a maga pontosan meghatározott szerepe. A 95 évvel ezelőtt, 1909-ben, Betlérben született nyelvészprofesszor pályája kezdetben rendkívül sikeresen alakult, de méltatlanul hanyatlásba torkollott. A rozsnyói reálgimnáziumban végzett tanulmányai után a pozsonyi Komenský Egyetemen folytatta tanulmányait filozófia, magyar és szláv nyelvészet tárgykörében. A szlavisztika iránt talán féltestvére, Zagiba Franz, a bécsi egyetem szlavista professzora keltette fel érdeklődését, aki több munkájában is foglalkozott Gömör és Rozsnyó kultúrtörténetével. Arany csupán 27 éves volt, amikor az egyetem Dialektológiai Intézetének a vezetője lett, és a Václav Vážny által szerkesztett, szlovák nyelvjárási atlasz összeállításán dolgozó magyar csoport, a Szlovákiai Magyar Közművelődési Egyesület Néprajzi Kutatócsoportjának a vezetője volt. Arany szerkesztette a Szlovákiai Magyar Közleményeket, amelyen belül 1942-ben megjelentette Kolony nyelvjárásának fonológiai rendszere című tanulmányát. Ezt a munkáját 24 évvel később, 1967-ben Bloomingtonban is kiadták. Ez azért is bír nagy jelentőséggel, mivel a nyelv, s a nyelvészet is gyorsan fejlődik, ezáltal a nyelvészeti témájú művek is hamar elavulnak. Ez a munka azonban időtállónak bizonyult. Annak ellenére, hogy a könyv címe nyelvjárástani kutatást sugall, az egyetemes magyar nyelvészet számára is értékes eredmény lett. Hatással volt Aranyra a híres prágai strukturalista iskola, Trubeckoj vezéralakja, aki az első Csehszlovák Köztársaság idején fejtette ki tevékenységét, de még ma is modernnek számító szemléletmódot hagyott hátra. Aranynak ez a műve éppen ehhez a szemlélethez kapcsolódik. Érdekes módon, annak ellenére, hogy jelentős munkáról van szó, a háborús viszonyok miatt csak 40 darabot adtak ki belőle, mára pedig csupán egyetlen darab maradt, az MTA 515
