Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. Lászlóról szóló írások
SZARKA LÁSZLÓ mezeit memorandumot tekinthetjük. A Népi Szövetség memorandumát a párizsi béketárgyalásokon a magyar küldöttséget vezető külügyminiszternek augusztus 14-én Nagy Ferenc miniszterelnök a következő kísérő szöveggel küldte tovább: „ A Csehszlovákiai Magyar Demokratikus Népi Szövetség Nevedre szóló memorandumot kézbesített nekem. Illegális szervezetről van szó, amelynek tagjai maguk is illegálisan hozták át ezt a memorandumot. Ennek én itt nem sok hasznát veszem, azért küldöm Hozzád, hátha fel tudod használni abban a napi csatározásban, ami hallom, különösen a csehszlovákok részéről igen intenzív Párizsban.“22 A Népi Szövetség béketárgyalásokkal kapcsolatos memoranduma a csehszlovák delegáció által a csehszlovákiai magyar kisebbség teljes felszámolását célzó tervezetére, a reszlovakizáció után még fennmaradó 200 ezer magyar egyoldalú magyarországi áttelepítésének békekonferencia elé tárt javaslatára reagál. A memorandum szövegezői nem alaptalanul tartottak a legrosszabbtól, a békekonferencia jóváhagyó döntésétől, szem előtt tartva azt az eshetőséget, hogy a nagyhatalmak bonyolult érdekegyeztető és kompenzációs politikájában könnyen áldozatul eshet az egész felvidéki magyarság, amely „most a tárgyalások megkezdésekor ijedten döbbent rá, hogy az anyaországi pártpolitikai tisztogatások és nehéz csatározások közepette a felvidéki kérdés nyitva maradt.“23 A felvidéki magyar kérdés történeti áttekintésével kezdőd memorandum konkrét esetekkel illusztrálta a jogfosztásokat és vagyoni károkat, Magyarország és a kisebbségi magyarság közötti együttműködés hiányosságait. Elítélte a memorandum a kollektív bűnösség elvét, illetve a csehszlovákiai magyarokra is kiterjesztett háborús bűnösség koncepcióját, miközben a Szövetség a Horthy-Magyarországgal szembeni távolságtartás hangoztatását is fontosnak tartja: „Két bűnös állam között vergődik egy ártatlan népcsoport, melynek csupáncsak az a vétke, hogy 1938-tól űj szellemet és szellemiséget nevel ki magából tisztán a demokrácia alapján.“24 A lakosságcsere-egyezményben megállapodott létszámon felüli áttelepítést a memorandum a leghatározottabban elutasította, s azt követelte, hogy a magyar békedelegáció ragaszkodjék a „népet földdel“ elvhez, amennyiben a csehszlovák küldöttség mindáron szabadulni kíván a magyar kisebbségtől. A háború befejezése után kialakult helyzetben a Memorandum szerzői arra sem láttak semmilyen garanciát, hogy a kisebbségi jogokhoz való visszatérés elegendő politikai alapot jelenthetne a kisebbség egyenjogúsításához. A memorandum „Rólunk, de velünk!“ című zárófejezete a Népi Szövetség plebiszcitumtervezetét hat pontban foglalta össze: „1. a nagyhatalmak szabad népszavazást rendeljenek el a vitás területeken; 2. szavazati joga mindenkinek ott legyen, ahol 1938. január 1-jén illetőséggel bírt; 3) a szavazásra jogosultak névjegyzékét amerikai, ill. angol és orosz vegyes bizottság vizsgálja felül; 4. Akiüldözöttek, kitelepítettek és ártatlanul börtönre és munkatáborra ítéltek szintén szavazati joggal bírjanak, sőt az 1938. január 1-jei lakóhelyükön kötelesek legyenek szavazati jogukkal élni; 5. népszavazás előtt amerikai, ill. angol és orosz csapatok biztosítsák a rendfenntartást és a polgári személyi biztonságot; 6. sem magyar, sem csehszlovák agitáció ne előzze meg a népszavazást, ill. annak lehetetlensége folytán magyar nyelvű agitációt biztosítsanak jelzett területen.“ 2S 22 Tóth László: „Hívebb emlékezésül, id. m. 313. 23 A Csehszlovákiai Magyar Demokratikus Népi Szövetség memoranduma a magyar külügyminiszterhez, Tóth László: „Hívebb emlékezésül...“, id. m. 135-140. 24 Uo. 138. 25 Uo. 140. 512
