Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. Lászlóról szóló írások
KISEBBSÉGI ÖNVÉDELEM CSEHSZLOVÁKIÁBAN... A nyugati csoport katolikus lelkészei az 1945 őszén lebonyolított első csehországi deportálások, illetve a jogfosztások nyomán kialakult helyzetről a pozsonyi magyar konzulátus, illetve a csehszlovák-magyar lakosságcserét előkészítő és felügyelő Magyar Áttelepítési Kormánybizottság pozsonyi irodáján keresztül 1946 tavaszán vették fel először a kapcsolatot Mindszenty József esztergomi hercegprímással, s adtak számára részletes tájékoztatást a csehszlovákiai magyarok helyzetéről, a szlovákiai hatóságok ténykedéséről.18 A magyar katolikus egyház feje már 1945 nyarán tájékozódott a beneši dekrétumok és más jogfosztó rendelkezések hatásáról. 1945 őszén levélben kérte a csehszlovák püspöki kart, lépjenek fel az embertelenségek ellen. Ugyanazon év októbert 15-én pedig körlevélben tárta fel a magyar közvélemény előtt a szlovákiai magyarság súlyos helyzetét.19 Nem véletlenül fordultak tehát hozzá a Népi Szövetség tagjai. Bizonyosra vehető, hogy a csehországi deportálások második, 1946 őszi periódusában elkövetett kegyetlenségekről éppen a Népi szövetség Esztergomba eljuttatott adatai alapján rendelkezett a hercegprímás pontos információkkal. Ezt követően 1946 novemberében hivatalosan kérelemmel fordult a csehszlovák hatóságokhoz, hogy engedélyezzék látogatását a Csehországba deportált magyarok körében. Az engedélyt a prágai kormány megtagadta, amiről Mindszentyt a prágai Beran prágai érsek 1946. december 21-én értesítette. Időközben, november 23-án az esztergomi hercegprímás levélben fordult Spellman és Griffin bíboros érsekekhez, hogy a deportálás embertelenségeit elszenvedő csehszlovákiai magyarok érdekében emeljék fel szavukat a brit és francia külügyminisztériumban, illetve az Egyesült Nemzetek Szervezeténél.20 A folytatódó üldöztetések ellen a hercegprímás 1947. február 5-én VI. György angol uralkodóhoz és Truman amerikai elnökhöz intézett táviratában is segítséget kért. Ezt követően a magyarországi németek kitelepítése idején kiáltványban ítélte el a kisebbségek elszakítását szülőföldjüktől.21 A Népi Szövetség tagjai közül a nyugati csoportból Restály Mihály és Mészáros Gyula, a keleti csoportból pedig Krausz Zoltán, Varró István és hajdú László kereste fel személyesen is a magyar egyházfőt. Krauszt és Varrót Mindszenty a párizsi béketárgyalások idején, 1946 szeptemberében útnak indította Franciaországba, hogy az ottani sajtó számára adott közvetlen információikkal próbálják meg befolyásolni a béketárgyalások menetét. Minthogy Párizsban időközben a csehszlovák-magyar vita befejeződött, a Szövetség két úton lévő tagját Salzburgból visszarendelték. A Népi Szövetség az esztergomi hercegprímás mellett memorandumokat juttatott el Ravasz László református püspökhöz és a magyarországi evangélikus egyház vezetőihez is. A magyar kormány és országgyűlés vezető tisztségviselőihez a Népi Szövetség részben Jócsik Lajos kormánybiztoson, a Magyar Áttelepítési Kormánybizottság vezetőjének közvetítésével jutott el, részben pedig a keleti csoport Budapesten tanuló egyetemista tagjainak kitartó munkája révén. A magyar kormánytagokhoz címzett tájékoztatások, kérelmek között a legfontosabbnak az 1946. augusztus 3-án készült és Gyöngyösi János külügyminiszternek cí-18 A Népi Szövetség elleni 1949. december 20-i vádirat. MTA KIA 2001/4/4 - Az 1949. december 30-i ítélet szövegének magyar fordítása. Tóth László: „Hívebb emlékezésül...", id. m. 258-260. 19 Mindszenthy József: Emlékirataim. Az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, Budapest 1989. (Negyedik kiadás). 145-146. 20 A levelet magyar fordításban a Magyar Nemzet 1946. november 30-i száma alapján közli Vadkerty Katalin: A deportálások, id. m. 192-193. 21 Mindszenthy József: Emlékirataim, id. m. 147-150. 511
