Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. Lászlóról szóló írások
KISEBBSÉGI ÖNVÉDELEM CSEHSZLOVÁKIÁBAN... A négyszázezernél több kérelmező és a háromszázezernél több jóváhagyott kérelem hatalmas csapást jelentett a jogfosztással szemben ellenállást hirdető értelmiségi mozgalomnak. A tömeges jelentkezés okainak elemzése alapján azonban a szerző arra a következtetésre jut, hogy a jogfosztottság körülményei közt a szlovákiai magyarok igyekeztek a kisebbik rosszat választani. Ezzel együtt az írás az egzisztenciális fenyegetettség mellett a városi magyar népesség gyenge nemzeti identitásában, illetve a felelős kisebbségi magyar polgárság hiányában jelöli meg a tömeges reszlovakizáció belső, a kisebbségi közösségen belüli okait. A magyar identitás kényszerkörülmények közötti tömeges feladása miatt a nemzeti közösség értékőrző és mintateremtő magatartásában hagyományosan meghatározó két réteg felelősségét veti fel az elemzés, megfeledkezve arról, hogy a szülőföldön való maradás esélye a cslaádok többsége számára e legelementárisabb egisztenciális biztosítokot jelentette a rendkívüli időkben. A lakosságcsere keretében Magyarországra távozók és az otthon maradók közt így válhatott a kikényszerített reszlovakizáció olyan új megosztó vonallá, amely a korabeli események értékelésében, a jogfosztottság éveinek népi emlékezetében ma is kimutatható. . A következtetések másik fontos eleme a csehszlovákiai és magyarországi gazdasági és politikai viszonyok összehasonlításából a szlovákiai magyar középosztálybeliek, vállalkozók körében felbukkanó tartózkodás és félelem a magyarországi szovjet jelenlét, illetve a hiperinfláció és az elszegényesedés következményeitől. A következtetések harmadik, a közösség maradékát ellenállásra buzdító része két érvet igyekezett mozgósítani: a reszlovakizáltakkal szemben tervezett széttelepítések riasztó perspektívájával azt kívánta érzékeltetni, hogy a nemzeti hovatartozás megtagadása árán sem válthatta meg senki a maga nyugalmát, illetve arról próbálta meggyőzni az olvasót, hogy a békekonferencia utáni időktől remélt hatékony kisebbségvédelem a kisebbségi közösséghez hűségesek számára a reszlovakizációs alternatívánál jóval nagyobb biztonságot nyújthat. A Népi Szövetség tagjaival szemben 1949 nyarán és őszén lefolytatott ügyészségi kivizsgálás idején a Gyepű Hangja és az Észak Szava szlovák nyelvre lefordított lapszámaiból az is kiderül, hogy a 1946 nyarán rövid ideig a két lapot megpróbálták a mozgalomhoz kapcsolódó aktivisták irányítására is felhasználni. A Gyepű Hangja egyik számozatlan lapszámának szlovák szövegéből például megtudjuk, hogy a lapot szerkesztő Hentz Zoltán és Lipcsey Gyula „a királyhelmeci, kassai, rozsnyói és komáromi csoportjaink vezetőit“ arra kérte, hogy a magyarok letartóztatásairól jelentéseikben pontos személyi adatokkal együtt számoljanak be. Az Észak Szava ugyancsak számozatlan lapszáma a mozgalom helyi megbízottait figyelmezteti, hogy az illegális lap terjesztésekor legyenek elővigyázatosak, mert a felelőtlenül szétszórt lapszámok miatt ártatlan embereket hurcolnak meg a csehszlovák hatóságok. Egyúttal pontos adatfelvételre serkenti a megbízottakat: „Jegyezzetek fel minden sérelmet, ellenőrizzétek a hivatalok minden túlkapását, mégpedig úgy, hogy az eseteknek legalább két tanúja legyen. Rövid időn belül nemzetközi ellenőrző bizottság érkezik a Felvidékre, amely kivizsgálja a sérelmeket.“14 Az Észak Szava 1946. júliusi, számozás nélküli lapszámából megtudhatjuk, hogy 1946 folyamán Felvidék címmel egy harmadik illegális magyar lap is megjelent Szlovákiában, amellyel a szerkesztők, vagyis a Népi Szövetség keleti csoportjának irányítói megpróbálták 14 MTA KIA 2001/4/3. 509
