Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. Lászlóról szóló írások
SZARKA LÁSZLÓ A lakosságcsere-egyezménnyel kapcsolatos kifogásokat a legtömörebben az 1946. március elején Gyöngyösi János külügyminiszterhez intézett, ismeretlen eredetű szlovákiai magyar memorandum fejezte ki. Ez az egyezményben rögzített magyar kormányzati beavatkozási lehetőségeket még nem érzékelve, a kisebbség felszámolását célzó csehszlovák intézkedések eszkalációjától tartott. Ezért a megállapodást alapvetően elhibázottnak tekintette: „...a csehszlovák-magyar egyezmény megkötése után azonban azt tapasztaljuk, hogy a csehszlovákiai magyarság nemzeti, gazdasági és egyéni egzisztenciájában nemcsak hogy semmiféle javulás nem tapasztalható, hanem ellenkezőleg, egész emberi létünk újabb megpróbáltatások elé kerül.“10 11 Ugyanez a memorandum pontos elemzést adott azokról a csehszlovák szándékokról, amelyek a radikális magyarországi áttelepítéssel, valamint kényszerasszimilációs akciókkal végérvényesen fel kívánták számolni a kisebbségi magyar közösséget.11 A Népi Szövetség két illegális lapja legerőteljesebben a Szlovák Megbízott Testület 1946. február 15-i ülésén elhatározott és három hónappal később, május 14-én meghirdetett úgynevezett reszlovakizációs akcióval szemben lépett fel.12 A reszlovakizáció hivatalosan ugyan a magukat 1930-ban szlováknak, majd a bécsi döntést követően magyarnak vallók számára kínálta fel a szlovák nemzetiséghez való visszatérés lehetőségét, azt maguk az akció elindítói és végrehajtói is jóval szélesebben értelmezték. A lakosságcsere után Csehszlovákiában maradó magyarokkal szemben a csehszlovák politika kezdettől fogva mérlegelte a „belső megoldás“ lehetséges eszközeit: így például a Vorosilov marsall által is támogatott csehországi deportálásokat, illetve a további belső telepítési akciókkal kombinált kényszerasszimilációt. Ez utóbbi a kétségkívül igen jól időzített, a deportálástól, ki- és széttelepítéstől rettegő magyarságnak az otthon maradás lehetőségét felkínáló kényszerasszimilációs akció formájában valósult meg. Az akció meghirdetésekor már egy teljes éven át a teljes jogfosztottság, kiszolgáltatottság és megfélemlítettség légkörében élő szlovákiai magyaroknak négyötöde, összesen 452 089 személy nyújtotta be a reszlovakizációs kérelmet, s közülük 362 679 személy kérelmét a szlovák hatóságok elfogadták, azaz őket szlovák nemzetiségűként regisztrálták, amivel visszanyerték állampolgári jogaikat.13 A Népi Szövetség nyugati és keleti csoportja számára a reszlovakizációs akció hatalmas kihívást jelentett. A mozgalom vezetői tisztában voltak csekély lehetőségeikkel, de eldöntötték, hogy megpróbálnak tanácsokat adni a reszlovakizációs dilemmával kíiszködőknek. Az Észak Szava 17. és 20. számában változtatás nélkül közölt reszlovakizációs elemzés (teljes szövegét ld. a mellékletben) a tömeges kényszerasszimilációt célul kitűző akció okait és feltételezhető következményeit igyekezett megnevezni. 10 Uo. 119. 11 „Rettenetes, nemzeti létünket kockáztató egzisztenciális válságunkban nyíltan és becsületesen meg kell mondanunk, hogy a csehszlovák—magyar egyezményt, de a tárgyalásokat is sérelmesnek kell minősítenünk, mégpedig azért, mert rólunk - nélkülünk döntöttek, kellő tájékozódás nélkül. így a magyar kormány képviselői nem voltak kellőképpen informálva szomorú helyzetünkről.“ Uo. 120. 12 A reszlovakizáció! két szakaszban, 1946 májusában és júniusában, illetve az 1947.okktóberétől december 31- éig terjedő időszakban bonyolították le. 13 A kérelmezők és a ténylegesen reszlovakizáltak Sutaj által megadott maximális számot azért tartjuk elfogadhatónak, mert Kaplan 410 800 kérelmezőre, illetve 284 814 hivatalosan reszlovakizáltra vonatkozó adatai nem foglalják magukba azon kérelmezők nagyobbik részének a számát, akik időközben meghaltak, Magyarországára távoztak, csehországi munkára vitték őket vagy kérvényük formailag hiányos volt. Kaplan: Csehszlovákia igazi arca, id. m. 134, ill. 164. A Reszlovakizációs Bizottság 1947. január I-jei statisztikai összegzését Šutajjal megegyezően közli Vadkerty: A reszlovakizáció, id. m. 107-108 508
