Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. Lászlóról szóló írások
AMBRUS FERENC ARANY A. LÁSZLÓ Nem igazán kényeztette el erre mifelénk az alkotó tehetségeket ez a közeg, mely a gömöri hegyek között adott számukra otthont rövidebb-hosszabb ideig. Még ha olykor - már máshol neves személyiségként elismerve - visszatért is közülük valamelyik, akkor is inkább a mellőzés, mint a közmegbecsülés jutott neki szülőföldjén. Az ilyen emberek mostoha sorsában osztozott éveken át Arany Adalbert László nyelvész, néprajzkutató, muzeológus. Szóljunk munkásságáról, melyről szinte semmit nem mondtak nekünk az elmúlt időszakban. Ki volt tehát Arany Berci, ahogy barátai hívták ezt a szerény tudóst? Elsősorban, ahogy ő maga is vallotta: egy szlovákiai magyar gondolkodó. Tegyük hozzá: egy nyelvész, aki tetteivel próbálta közel hozni és egymás mellett tartani az itt már hosszú idő óta egymásra utalt szlovák és magyar embert. 1909. szeptember 19-én született Betlérben. Apja, Arany Viktor bányaüzemi gépész, anyja Hlopko Margit Mária. Féltestvére volt Franz Zagiba, a bécsi egyetem szlavista professzora, aki több írásában is foglalkozott Gömörrel. Arany A. László a rozsnyói reálgimnázium elvégzése után egy ideig kisegítő tanítóként dolgozott. 1931-1935 között a pozsonyi egyetemen folytatott tanulmányokat, a filozófia, a magyar és a szláv nyelvészet tárgykörében. 1936-ban szerzett bölcsészdoktori fokozatot Magyar nyelvi hatások a nyugat-szlovákiai szlovák nyelvjárásokban című értekezésével a pozsonyi egyetemen. Tanulmányai elvégzése után 1935-ben az egyetem Dialektológiai Intézetének vezetője lett, s ebben a minősítésében irányította a szlovák és a magyar nyelvjáráskutatást. Középiskolai tanárként először a pozsonyi szlovák reáliskolában, majd ugyanott a magyar gimnáziumban tanított. Később, a negyvenes években a kereskedelmi főiskolán adott elő. A harmincas évek második felében a Szlovákiai Magyar Közművelődési Egyesület Néprajzi Kutatócsoportjának a vezetője s a szlovákiai magyar nyelvatlasz előkészületeinek irányítója. Az egyesület vezetőségi tagjaként pedig a szervezet sorozatának - a Szlovákiai Magyar Közlemények - a szerkesztője. E vállalkozás keretében jelent meg Arany fő műve Kolon nyelvjárásának fonológiai rendszere. Bevezetés a szerkezeti nyelvjárástanba címmel 1944-ben Pozsonyban. (Ezt a munkát 1967-ben az Egyesült Államokban angol címmel, de változatlan magyar szöveggel újból kiadták.) Ebben az időben ő a Szlovákiában maradt magyarság sokoldalú kutatásának egyik tudományos irányítója és szervezője. 1943-ban a Szlovák Tudományos Akadémia kutatója lett, majd 1946-ban kiadóvállalati alkalmazott. Ebben az évben jelent meg J. Orlovsky szlovák nyelvésszel együtt írott műve a Gramatika jazyka slovenského (A szlovák nyelv grammatikája). Ez a könyv több kiadást is megért. Ez volt az első szlovák strukturális grammatika, mégpedig rögtön könnyen áttekinthető kézikönyv formájában. A mai magyar nyelvrendszer előzményeinek szerkezeti történetéről két írást publikált, Az ó'smagyar nyelv szerkezetrendje és érvénytelenítése, A magyar nyelv története és rendsze462
