Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)

Tanulmányok - Simon Attila: Arany Albert László élete és kora

ARANY ALBERT LÁSZLÓ ÉLETE ÉS KORA mint 100 tagból álló Honismereti Kört, amelynek fő célja a múzeum szakmai tevékenységé­nek a segítése volt. A többek között bányászati, történelmi, néprajzi stb. szekciókban dolgo­zó Honismereti Kör jelentős szerepet kapott a következő évek múzeumi tevékenységében, a kör egyes szekcióinak munkáját pedig kiváló szakemberek irányították.60 Arany kétéves igazgatói tevékenysége ideje alatt a múzeum jelentős szakmai eredmé­nyeket könyvelhetett el: többek között rendbehozták és újra megnyitották a nagyközönség előtt a krasznahorkai Andrássy-mauzóleumot, megkezdődött a Csengő bánya középkori ré­szének a feltárása, elkezdődött a Rozsnyó környéki temetők elhanyagolt öntöttvas síremlé­keinek és az Andrássyak dernői vasöntödéjében készült termékeinek a megmentése, hang­szalagra rögzítették a csucsomi bányászok sajátos nyelvjárását stb. A levéltár és a múzeum napi teendőinek intézése mellett Arany a nyelvészettől ugyan tá­volabb került, ehelyett azonban behatóbban kezdett foglalkozni a muzeológiával és a törté­nelemmel. Ismerőseivel folytatott levelezéséből tudjuk, hogy már 1955-ben megkezdte az anyaggyűjtést egy tervezett nagyobb munkához - melyre Molnár Béla helyi nemzeti bizott­sági elnöktől kapott megbízást -, s amelyben Rozsnyó város történetét kívánta megörökíte­ni. Ezt a munkáját nem tudta befejezni, ám az összegyűjtött forrásanyag és a részben elké­szült kézirat megmaradt az utókorra. Megjelentetett viszont néhány, a környék bányászatá­val kapcsolatos írást a Bányász Szó című lapban.61 1958 elején máig ismeretlen okokból felmondta addigi állását, és Pozsonyba költözött. Ennek oka máig nem tisztázott, joggal feltételezhetjük azonban azt, hogy ezt a lépését nem önszántából tette, hanem „jóakarói” üldözték el. Pozsonyban mint levéltáros-iratmegsemmi­sítő helyezkedett el az államosított vállalatok fölötti felügyeletet biztosító Nemzeti Gond­nokságnál. Később kísérletet tett arra, hogy a komáromi levéltárban kapjon munkát, de a Rozsnyói Helyi Nemzeti Bizottságról kapott kitűnő kádervélemény ellenére sikertelenül.62 1960 őszén munkahelyi balesetet szenvedett, s hosszabb időre betegállományba került. Ek­kor már kiéleződött a közte és a munkaadója közötti ellentét, amelyet végül egy kártérítési per zárt le. Ezt ugyan Arany megnyerte, de új munkahely után kellett néznie. Végül Pozsony Város Helyi Nemzeti Bizottságára beadott kérvénye alapján a Mélyépítő Vállalat pozsonyi üzeméhez került raktárosként, majd szivattyúkezelőként. SÚLYOS BETEGEN ÚJBÓL A NYELVÉSZETHEZ VISSZATALÁLVA 1963-tól rohamosan romlani kezdett egészségi állapota, amelyen a munkatáborokban eltöl­tött évek mély és visszafordíthatatlan nyomokat hagytak. Ezért 1964 elején feladta pozsonyi munkáját és visszaköltözött idős és beteg szülei mellé Rozsnyóra. Szülei azonban nem sok­kal később elhunytak, így Arany egyedül, betegen, s rokkantnyugdíja megítéléséig állandó 60 A történelmi szekciót például Stibrányi Gusztáv vezette, de tagjai között ott volt Krausz Zoltán és a környék több neves humán értelmisége. A zoológiái szekciót Erdős László ornitológus, a néprajzi szekció vezetését pedig a Múzeum ügyét mindenben támogató helyi nemzeti bizottsági elnök, Molnár Béla vállalta, bár a szak­mai munkát Márkus Mihály kassai múzeumigazgató végezte. 61 Régi bányászatunk kezdete Rozsnyón. Bányász Szó, VII. évf. (1957) 5-9.; Csúcsom bányászati története. Bá­nyász Szó, VIII. évf. (1958) 3-6.; Berzéte mint Bányahely. Bányász Szó, VIII. évf. (1958) 10-11. 62 Fórum Kisebbségkutató Intézet, Arany A. László hagyatéka. 1. doboz, Ladislav Arany - podanie kádrového posudku. 45

Next

/
Thumbnails
Contents