Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. Lászlóról szóló írások
SÁNDOR ELEONORA UTÓSZÓ / • (Putz Eva: A kolonyi lágzi újrakiadása 1989-ben) Turczel Lajos, Popély Gyula, Csanda Sándor és mások kutatásai nyomán immár megfelelő képet alkothat az érdeklődő az 1918-1945, ezen belül is az 1938-1945 közötti időszak csehszlovákiai magyar irodalmi és kulturális életéről.1 Ugyanez már kisebb mértékben mondható el a tudományok helyzetéről, a tudományos életről, beleértve a néprajzi kutatások történetét is.1 2 Pedig ezen a területen tudománytörténet-írásunknak sok a törlesztenivalója. Csehszlovákiában a két háború között legalább négy olyan néprajzi irányzat élt egymás mellett, amely a formálódó csehszlovákiai magyar tudományos gondolkodás számára ösztönzőleg szolgálhatott (a kultúrtörténeti iskola, a finn iskola, a marxizmus és a strukturalizmus). Az ismert kisebbségpolitikai, társadalmi és kulturális okok miatt ez a kívánatos együttműködés csak részben valósulhatott meg. Hogy milyen lehetőségek rejlettek egy ilyen együttműködésben, azt a kedvezőtlen körülmények ellenére is kialakult, bár csak egyes személyekre korlátozódó kapcsolatok intenzitása és eredményei bizonyítják. Szép példája ennek Putz Éva À kolonyi lágzi című könyve, amely szervesen kapcsolódik a néprajzi strukturalizmus Csehszlovákiában kialakult irányzatához. Ahhoz, hogy Putz Éva könyvének jelentőségét megértsük, vázlatosan szólni kell tudománytörténeti hátteréről. A múlt század nyolcvanas éveitől megélénkült informális cseh-szlovák tudományos kapcsolatok a Csehszlovák Köztársaság megalakulása után intézményesült formát öltöttek. Nem vitatható, hogy a csehszlovakizmus elméletére támaszkodó cseh paternalista politika sok területen hátrányos volt Szlovákia számára, ám a tudományok területén természetes volt ebben az időszakban is a szakmailag jobban felkészült cseh tudományos dolgozók kezdeményező és pozitív szerepe. Az újonnan alapított pozsonyi egyetemre például egy cseh kutatót, Karel Choteket hívták meg a néprajzi tanszékre tanszékvezető tanárnak, a Matica slovenská adattárában dolgozott a kiváló folklorista Jifí Horák, a szlovák népmesékről a Matica slovenská folyóiratában publikálta tanulmányait a világhírű Jirí Polívka, hogy csak a legismertebbeket említsem. 1928-tól a pozsonyi egyetemen működött a szovjet tudós, P. G. Bogatirjov. A kolonyi lágzi strukturalista szellemű bevezető tanulmányának szerzőjére (szerzőire) a legnagyobb hatást kétségkívül Bogatirjov munkássága gyakorolta. Ahogy erről töb1 Lásd pl. Turczel Lajos: Két kor mezsgyéjén. Bratislava, 1967; Csanda Sándor: Első nemzedék. Bratislava, 1968; Popély Gyula: A Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság. Bratislava, 1973; Turczel Lajos: Hiányzó fejezetek. Bratislava, 1982; Turczel Lajos: Tanulmányok és emlékezések. Bratislava, 1987. 2 A szlovákiai magyar néprajztudomány háború előtti történetével Liszka József foglalkozik. Összefoglaló tanulmánya megjelenésre vár. 450
