Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. Lászlóról szóló írások
KÁZMÉR MIKLÓS ralizmus előtt megtörtént a nyelvtudományban, aligha tekinthetjük másnak, mint az egyensúlyra, kiegyenlítődésre való törekvésnek. Az persze kétségtelen, hogy eme magyarázati elv erőltetése negatívuma Arany könyvének. Ugyancsak 1953-ban, de már érdemben és alaposan foglalkozik Arany művével Deme László egyik igen gazdag tartalmú és a magyar nyelvjáráskutatásban iskolát teremtő művében, A magyar nyelvjárások néhány kérdése című elméleti és módszertani munkájában (24—26. p.). Maga a bírálat, bár elsősorban a vitatható és cáfolható részekkel foglalkozik, leszögezi, hogy „A fonológiai szempontot nyelvjárási tanulmányban következetesen Arany A. László alkalmazza először Kolon nyelvjárásának leírásában” (i. m. 24. p.). Elismerést jelent az a tény is, hogy Deme a leggyakoribb nyelvjárás-leírási típust, a monográfiákat tárgyaló fejezetben két lapot szentelt Arany művének és ugyancsak kettőt az összes többinek. A bírálat kifogásai egyébként igen indokoltak (talán az elsőt lehetne leginkább vitatni: egy nyelvjárásnak mint rendszernek független leírása, mint a leírás egyik lehetséges módja elvileg - úgy vélem — nem helyteleníthető), valószínű, hogy ma már Arany is elfogadná őket, mégis azt hiszem, hogy a kritika a kétségtelen érdemek mérsékeltebb hangsúlyozásával kissé negatívabb, mint amilyennek szerzője is szánta. Persze a tudomány számára ez a fajta vitatkozó, érvelő bírálat hasznosabb, bár utánoznák többen egyre színtelenebbé váló kritikai szakirodalmunkban. - Igen jelentős műnek értékeli Arany munkáját megemlékező írásában Sima Ferenc (Irodalmi Szemle, 1968/1, 79. p.), hangsúlyozva, hogy „Ezzel a munkájával ő lett a strukturalista módszer első alkalmazója a nyelvjáráskutatásban”. - A részletezőbb és legteljesebb elismerés hangján szóló értékelések sorát Teiszler Pál nyitja meg egy igen fontos, a nyelvjárási leírás módszertanát fejtegető elméleti tanulmányában (Nyelv- és Irodalommtudományi Közlemények, XIII, 253-263. p.). A koloni monográfiára vonatkozó kritikája summájaként a következő sorokat idézhetjük tőle: „A nyelvjárásokra, de meg az egész nyelvre vonatkozó legfontosabb általános fonológiai meg sajátos nyelvjárási vonatkozásokat Arany A. Lászlónál találjuk meg a legvilágosabb, olykor a legszélsőségesebb formában. Ez a szélsőségesség azonban nem az újszerűségben tetszelgés, hiszen könyvében... olyan világos elméleti megalapozást találunk Kolon nyelvjárásának fonológiai leírása előtt, amelyhez hasonló a francia szakirodalomban... a romanisztika körébe tartozó nyelvjáráskutatóknak mintaképe lett. - Arany A. László elmélete merőben szemben áll a hagyományos fonetikával, mivel ennek empirizmusán túl a nyelvjárási rendszer legjellemzőbb sajátosságainak a megismerését szorgalmazza” (i. h. 254. p.). - Szépe György - Arany A. László munkásságát bemutatva — ugyancsak igen nagy elismeréssel szól fő művéről: „.. .Laziczius Gyula fonológiai bevezetése óta - s azóta is — a legjelentősebb magyar nyelvű fonológiai publikáció. A magyar fonológiai dialektológia területén hosszú ideig a legjelentősebb írás volt, klasszikus fonológiai szempontból ma is az” (AlyK., 72, 215. p.). — Alapos bírálatot közölt a könyvről - több részlettel is vitatkozva - a kaliforniai Santa Barbara Egyetem egyik kutatója, Robert Hetzron a Linguistics 1970. évfolyamában. A recenzió jelentős részében a monográfia egyik részletével vitatkozik, s itt meggyőzően mutatja ki, hogy Arany polifonematikus értékelése csak az ç-re érvényes (ez valóban) mindig egy e + l hangcsoportnak felel meg), de például az á-ra (mint a + l) már nem. A könyv egészéről azonban az amerikai kutatónak is igen pozitív a véleménye, úttörő jellegét emeli ki elsősorban. Szerinte maradandó alkotás, érdemes volt Csipkerózsika-álmából felkölteni. Miben lehetne összegezni Arany A. László könyvének érdemeit? Úgy vélem, a következőkben: 1. Tömören és igen világosan összefoglalja a fonológiának - a strukturalizmus eme legszilárdabbnak bizonyult diszciplínájának - alaptételeit. 2. Józan, tömör kritikáját adja a magyar nyelvjáráskutatás korábbi módszertanának. 3. Először kísérli meg - s ezt azok a kri-448
