Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. Lászlóról szóló írások
SIMA FERENC MEGEMLÉKEZÉS ARANY A. LÁSZLÓRÓL Hosszú betegeskedés után Rozsnyón, 1967. október 13-án elhunyt a szlovákiai magyar nyelvészet legmarkánsabb egyénisége, az ország határain túl is jól ismert Arany A. László. Rozsnyón született, 1909. november 19-én. Apja lakatos volt. Iskoláit szülővárosában végezte, ahol 1930-ban érettségizett. Az érettségi után egy ideig munkásként kőbányában dolgozott, majd Aranyidán kapott kisegítő tanítói állást. 1931-ben beiratkozott a Komenský Egyetemre, és szlovákot, magyart, valamint filozófiát hallgatott. 1937-ben avatták doktorrá. Tanári életpályáját a pozsonyi szlovák reáliskolán kezdte, később pedig a magyar gimnáziumon folytatta. A háború alatt magyart tanított a Kereskedelmi Főiskolán is. Kizárólag a tudománnyal foglalkozhatott azután, amikor tudományos kutatóként bevonták a Szlovák Tudományos Akadémia munkájába. A felszabadulás után Arany további sorsa úgy alakult, hogy nem szentelhette életét a nyelvtudománynak. Több évig tartó kényszerű hallgatás után a rozsnyói múzeum levéltárosaként működött, majd újból Pozsonyba jött, és a Hydrostavnál kétkezi munkásként dolgozva tartotta fenn magát. A hatvanas évek elején megbetegedett, s utolsó éveit haláláig szülővárosában töltötte. Tudományszomja Aranyt az egyetemen a szlovák, magyar és filozófia beíratásához és hallgatásához vezette. Ez a három diszciplína határozza meg későbbi tudományos munkásságának arculatát és tartalmát. A tehetséges hallgatóra fölfigyel Václav Vážny, a szlovák nyelvészet akkori tanára a Komenský Egyetemen, s bekapcsolja az általa indított szlovák nyelvjáráskutatásba. Arany első nyelvtudományi munkája is a szlovák dialektológia területéről való: a Sajó völgyi szlovák nyelvjárás jellemzését nyújtja benne. Mikor Vážny első nyelvjáráskutató neveltjei elhelyezkedtek Szlovákia gimnáziumain, a szlovák nyelvjáráskutatás gyakorlati gyűjtőit Aranyra bízták, s ő vezette később az egyetem kebelében létesült Dialektológiai Intézetet is. Arany tudományos érdeklődése nem szorítkozott csak a szűkén vett szlovák dialektológia kérdéseire. Tudományos pályafutásának legelejétől kezdve szélesebb bázison érdeklődik a problematika iránt: a szlovák-magyar nyelvi kölcsönhatás, a magyar nyelvészet és az új módszerek alkalmazása szempontjából. A szlovák-magyar nyelvi kölcsönhatással foglalkozik már doktori disszertációjában, amelyben a nyugatszlovák nyelvjárások magyar elemeit vizsgálja. A szlovák nyelvjárások magyar elemeinek kutatását volt hivatva elősegíteni az 1937-ben sokszorosított 1200 kérdést tartalmazó kérdőíve is. A szlovák-magyar nyelvhasonítás Aranyt állandóan foglalkoztatja. A felszabadulás után hosszabb dolgozatban kifejti ennek a nyelvhasonlításnak a problematikáját és feladatait (K porovnávaciemu jazykovému výskumu na Slovensku. Jazykovedný sborník. I—II. 1946-1947). Szlovákia határain túl is ismertté lett Arany A. László az 1944-ben kiadott és a nyomdát a háborús események miatt alig negyven példányban elhagyott habilitációs munkájával, a 440
