Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)

Arany A. László művei

A BAL SZÉLSŐ

A lerobbantás jól sikerült. Hatvanezer köbméternyi kőhalmaz tornyosodik hegymagasságban. A kőhalom fölött komoran magaslik kétszáz méternyire a sötétszürke meredek kőfal. A rámolok leengedték a kőzuhatagot. A megindult kőmező lavinájának hangja elnyomja a zúzó moraját. Egy háznagyságú sziklatömb száz méternyire gyűrűbe göngyölítette a sínpárt. A kőbányából jó előre kitolt csillék sora előtt állt meg, mindössze az első csillét vetette ki a vágányról. Trombitajelre rongyos vászonbábuk sorakoznak a legyezőszerűen szétfutó sínek csomópontjába. Egy rongy - egy csille elindul. Libasorban nyomulnak előre a rongycsomók, maguk előtt tolva nyitott vasbendőjüket. Nehéz ökörlépések vonják szét a sort a szétágazó sínpárokra. A legyező szárainak vége kivirul a kőhegy lábánál. Minden száron egy-egy fehéres bolyh imbolyog egy tátott fekete száj körül. Imbolygásuk egyforma, mint a víz sodrától feszegetett faág vibrálása. A frissen repesztett gránit kékesszürke csillogása mint kékes hullámverés imbolyog a reggeli verőfény párázatában. A fehér bolyhok inganak-hajlanak, bunkós csápjuk fel-felvillan, és nyelik vasbendőjükbe a kékes hullámdarabokat. A megtelt potrihok aztán hátukra kapják a bolyhokat, s megindulnak, nyomulnak egymás után a sínlegyező csomópontjába. A csille alvázára kapaszkodott rab vörösre duzzadt arccal feszíti a kerekek közé dugott fékrudat, hogy be ne rontson a zúzómalom ajtaján.

Az az első nyomorult túl gyorsan jön, beronthat a zúzóba. No, lefékezett. De a bal szélső még mindig ott matat a sín végén, a munkahelyen. Lemaradt a nyomorult. Fel kell kissé nézni. A többi rendben halad. A tavaszi levegőben élesen rajzolódik ember és kő, nem úgy, mint a ködös esős napokban. Most jó állni ebben a fényözönben, édes erőfölöslegtől duzzadó ikrával. Az izomnak édes önkéntes játéka ütemesen verdesi a lábközé eresztett géppisztoly vasát. Milyen jó barátja is ez a pisztoly, milyen ízes az élete, mióta együtt szolgálnak. A kő kemény és nehéz; hány társát morzsolta halálra a megindult kőmező. A rámoló munkája a legveszélyesebb. Igaz, a legjobban fizetik. Sok pénzre van szüksége. Nem egy faluba jár, nem szépnek teszi a szépet. Volt is szép mulatság nemegy kocsmában. A hadi útra sok kő kell - ez jó. A régi munkahelyére osztották be szolgálatba, ez is nagyon jó.

De az a nyomorult a bal szélen, az spekulál. Nem akarja megrakni a tizenegy kocsit. Pedig az üzemvezetőnek csak akkor van hozzá szombaton marokba hulló szava, ha az alku szerint mindegyikből kipréseli a napi tizenegyet. A ragya verje ki, az jól megvan ezzel a segítséggel. Hízott, mint a vénlányok kandúrja. Szája széle duzzadt, mint a pióca varangya, és dől belőle ez a szép értelmetlen szó, még ha rabol is, majdhogy meg nem cirógatják. De nem is nógatná meg a munkában, még inkább bujtatja. A napi tizenegyet azért elvárja. Az ember aztán duplán vesződjön ezzel a nyomorult csürhével, míg kipréseli belőle a napi tizenegyet. Legalább a kosztjukat megadná, hogy jobban bírnának. No ez is megérdemelné a magáét. A bal szélső még mindig nem jön, a nyomorult.

431