Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Tanulmányok - Simon Attila: Arany Albert László élete és kora
SIMON ATTILA Jánosnak), amelyekben tiltakozott a szélsőséges magyar törekvésekkel szemben. Novák professzor levelében nyílt utalást tesz arra is, hogy Arany magyar (!) kezdeményezésre került fel a kitelepítésre ítéltek listájára, ami mögött ő tisztán személyes ellentéteket és a Szlovák Egyetemen létesítendő magyar tanári státus kapcsán kibontakozott konkurenciaharcot vélt felfedezni. Novák nyíltan ugyan nem nevezte meg, ki lehetett Arany konkurense, aki a feljelentés mögött is állhatott, ám közvetetten Szalatnai Rezsőre utalt. Novák közlését magának Aranynak az 1949-es letartóztatása után ellene folyó vizsgálat során tett vallomása támasztja alá, amelyben feljelentőjeként név szerint Szalatnait nevezi meg, aki ezt „azért tette, mivel vetélytársat látott bennem (Arany A. Lászlóban - S. A) a pozsonyi Szlovák Egyetemen magyar tanszékét illetően”.38 39 Arany nem nyugodott bele az általa igazságtalannak ítélt döntésbe, s feltehetően ő kérte meg cseh és szlovák kollégáit, hogy azok járjanak közben érdekében. A fennmaradt források szerint ezt Novák professzoron kívül mások, köztük Václav Vážny is megtették, s mindanynyian határozott védelmükbe vették magyar kollégájukat. Nem tudni, hogy ezek a levelek is közrejátszottak benne, de Aranynak sikerült elkerülnie a kitelepítést. S ha az Akadémiára nem is térhetett vissza, tudományos tevékenységét bizonyos korlátok között tovább folytathatta. Miután elvégzett egy könyvkiadói tanfolyamot, 1946. szeptember 1-jei hatállyal kollégájának és barátjának, Jozef Orlovskýnak a könyvkiadójában helyezkedett el, ahol hivatalos beosztása szerint korrektor, valójában azonban a kiadó szellemi vezetője volt. A kiadó, amely a Vedecké a umelecké nakladateľstvo dr. Jozefa Orlovského nevet viselte, szépirodalmi és tudományos munkákat adott ki, közte Arany és Orlovsky már említett, nyelvtankönyvét, Arany féltestvérének, Zagiba Ferencnek egy zenetörténeti témájú mukáját vagy például Szabó Dezső Az elsodort falujának szlovák fordítását.” 1946 őszétől Aranynak ismét lehetősége nyílt oktatói tevékenységének folytatására, október 1-jei hatállyal helyettes tanársegédi állást nyert a Szlovák Egyetem (Comenius Egyetem) Bölcsészkarán.40 Emellett a Szlovák Kereskedelmi Főiskola magyar nyelvi előadásainak megtartását is rábízták, ami az 1946 őszétől kezdődő 2 egymást követő akadémiai évben évfolyamonként heti 2-2 óra letanítását jelentette. S hogy egyéb tudományos munkáit sem szüneteltette, arra az összehasonlító nyelvkutatásról írt tanulmánya a bizonyíték.41 Az ellene folyó vádaskodások azonban tovább folytatódhattak, s a közéleti és tudományos élet kapui is egyre inkább bezárultak előtte. Erre utal az a rövid levél, amelyben a 1948. október 15-én a Pozsonyi Nyelvészeti Kör elnökségének bejelenti, hogy mivel a tudományos munka utolsó lehetőségeit is elvették tőle - ez feltételezhetően az egyetemi oktatásból való kizárását és a publikálás lehetőségének megvonását jelenti -, lemond a nyelvészcsoportban való tagságáról.42 38 A ÚPN, XII. Správa ZNB a KS ZNB S-ŠtB v Bratislave, V-1004/4 és 1004/5, Zápsinica napísaná na Krajskom velitelstve štb. v Bratislave dňa 5. marca 1949. Arany vélekedését Szalatnait elletően Tóth László kutatásai is alátámasztják. Tóth László személyes közlése. 39 Turczel Lajos: Kapcsolatom Arany A. Lászlóval. Regio, 1990. 1. sz. 90., ill. Arany A. László-emlékkönyv. Szerk. Sándor Anna. Nyitra, 1993, 16. 40 UK, Fond Osobné spisy učiteľov FFUK, 12. sz. doboz, 384/46-47, Dr. L. Arany - ustanovenie za náhradného asistenta. 41 K porovnávaciemu jazykovému výskumu na Slovensku. Jazykovedný sborník, 1-2. évf. (1946-1947) 389-422. 42 Fórum Kisebbségkutató Intézet, Arany A. László hagyatéka, 1. doboz. 34
