Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
ARANY A. LÁSZLÓ lentmond saját elvének is, mert az ellentéttagok viszonyát nem vezeti le magából az ellentétből; nem határozza meg, miként következik a graduális, privativ és ekvipollens viszony a dimenzionalitásból. Sokkal inkább a tagok lényegéből, tartalmából okolja meg (jól-rosszul) a tagok viszonyát, tehát többé-kevésbé a lényegi jegyek egységéből, nem pedig az ellentétviszonyból. Tévedését világosan mutatja az elvviszonyrend is. Az azonosság és ellentmondás (diverzitás, különbözés) előföltétele minden viszonynak, az pedig minden rendnek, tehát az ellentétnek (differencia, különbség), implikációnak s a többi viszonynak is, valamint a sornak, sorrendnek (azaz rendszernek), osztálynak stb. Mindig legalább két tárgy különbözik vagy áll ellentétben (különféle), tehát a különbözés és különféleség (ellentét) viszonya és a többi viszony is mindig legalább két tag között áll fenn. A párostagúság elemi előföltétele a viszonynak. A viszony ismétlődhet, és három vagy több tag állhat azonos viszonyban, pl. A -> B -> C. Az ismétlődő viszony a legegyszerűbb viszonyszerkezet, amely három tagot rendez sorba, s ez a legegyszerűbb rend. A párostagú viszony tehát szükségképpeni alap. így az ellentmondás (diverzitás): A -> Â (A ellentmond a non-A-nak [A] és attól különbözik); az ellentét (differencia): A-B (A teljes ellentétben áll a ß-vel, a kettő különféle); bizonyos értelemben az azonosság is A=A (A azonos A-val, vagyis önmagával). A párostagúság tehát általános minden viszonynál, nem különleges jegye, sajátsága vagy tulajdonsága az ellentétnek (differencia), sőt előbb van meg az ellentmondásnál és mutatis mutandis magánál az önazonosságnál. A logikai elvek sorrendje szerint az azonosság alapelve után az ellentmondás áll s harmadikul az ellentét elve.48 Az ellentmondás elvéből következik: 1. a negáció (tagadás, teljes ellentmondás, különbözés, diverzitás: A -> non-A vagy A -i A (A ellentmond a non-A-nak, az A különbözik a non-A-tól; pl. fém-nem-fém, hang-nemhang) — a fogalmi logikában; 2. a fokozó (graduális, részleges) diverzitás, különbözés: A xx B (az A-nak ellentmond az implikált lefokozással szubszumált, alárendelt ß; pl. a fogalmi logikában: szerves lények - állatok; i xx ü a magyarban); 3. a fosztó (privativ, egyedi) különbözés: A ~>B (az A-nak ellentmond a belőle explikált, fosztással derivált és mellérendelt ß; pl. o -> u a magyarban). Sorrendben harmadik az ellentét elve. Az ellentét (differencia, különféleség) is lehet: 1. kontrér, vagyis teljes: A-B (az A-nak távolian, szélsőségesen, valami-semmi értelmében ellentett a ß); pl. fehér-fekete, z—o (orrhangú-nem-orrhangú) a franciában. 2. szubkontrér, vagyis részleges: A-*ß (az A-nak részlegesen ellentett a ß); pl. fehérszürke, fehér-piros (a piros tartalmaz némi fehéret); t-*d a magyarban; 3. limit, vagyis egyedi: A*—*B (az A-nak egyedien ellentett a ß); pl. fehér-lila, zöld-piros; p’—'s a magyarban. Az ellentét viszonya lényegéből következően két tagot vonz, tehát ellentétpárt alkot, de több tagot is vonzhat, vonhat ugyanazon ellentétbe, pl. piros-világos rózsaszín-sötét rózsaszín stb. E helyen csak a tárgyunkkal szorosan kapcsolatos logikai problémát érintjük. A diverzitás és differencia teljes elméletének itt nincs helye. 48 Vo. Schröder: i. m. I, 299 skk; Burkamp: i.m. 239, 117, 147, 157; Pauler: i. m. 23 skk. 302
