Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)

Arany A. László művei

ARANY A. LÁSZLÓ fokában különbözik. Továbbá a zöngétlen hang ejtése feszes izomzattal történik, a zöngésé laza izomzattal, ezért pl. az orosz vagy francia t és d vonatkozása fonetikailag többértelnuí. E vonatkozásnak privativ értékeléséhez el kell dönteni, vajon a zöngésség-e a differenciáló sajátság, vagy a lazaság, továbbá a tulajdonság legkisebb fokát nullával kell egyenlőnek tar­tanunk. Hasonlóan az u-o vonatkozása is privativ, ha a két hang szélső foka a nyílásfoknak, il­letőleg a zártsági foknak (Öffnungsgrad, bzw. Schliessungsgrad), és az egyiknek, valamint a másiknak minimális fokát a nullával egyeztetjük. így aztán az« a nem-nyílt, az o a nyílt ajakhang, vagy u a zárt, és o a nem-zárt ajakhang. Az ugyanilyen vonatkozású u-o azonban azonnal graduálissá válik, mihelyst a magánhangzós rendszerben az o-nál nyíltabb hangzó is van, pl. o vagy a; ekkor az « a külső (extreme) és az o a belső (mittlere) tag. A fonológiai ellentétnek ekvipollens, graduális vagy privativ értékelése a tárgyalás szem­pontjától függ, bár általában a fonológiai rendszer szerkezete és funkciója tárgyilagosan és egyértelműen megadja az ellentét értékelését. A t-d ellentét privativ, de ha harmadik tagja is van, akkor graduális. A rendszer funkciója megmutatja, melyik tag a jegy nélküli: ha a t, ak­kor a megkülönböztető jegy a zöngésség (vonatkozása pedig privativ), ha d, akkor a megkü­lönböztető jegy a lazaság, ha sem az egyik, sem a másik, akkor a t-d ellentét ekvipollens. A konkrét ellentét graduális, privativ vagy ekvipollens volta tehát a fonémrendszer szer­kezetétől és funkciójától függ, de azért magában az ellentétben is kell lennie valaminek, ami lehetővé teszi a privativ, graduális vagy ekvipollens értékelést. A k-l ellentét semmiképpen sem lehet graduális vagy privativ, mert tagjait nem lehet ugyanazon tulajdonság állításának (Bejahung) vagy tagadásának (Verneinung), sem pedig két fokának elképzelni. Az u-e ellentétet elképzelhetjük privatívnak (zárt-nem-zárt, illető­leg nyílt—nem-nyílt), graduálisnak és ekvipollensnek is (66-69). Az ellentéttagok viszonyának tárgyalásánál tűnik ki legvilágosabban Trubetzkoy logikai tévedése és ellentmondása. Maga Trubetzkoy mindenkor az ellentéttagok vonatkozásáról (Verhältnis) szól, nem vi­szonyáról. Az ellentéti kapcsolat harmadlagos viszony, tehát szabatos meghatározásban tényleg vonatkozás. A privativ ellentétre idézett példái azonban helytelenek, mert azok viszonya részben má­sodlagos korreláció (zöngés-zöngétlen, d-t stb.), részben graduális (ajakhangú-nem ajak­hangú, azaz sötét-világos). A valami (egy meghatározott jegy jelenléte) - semmi (a jegy hiánya) viszonya az addi­tív ellentét viszonya, s ilyen a másodlagos korreláció viszonya is. A privativitás ezzel szem­ben explikativ, diverz viszony, részleges vagy egyedi deriváció. A másodlagos korreláció te­hát nem privativ viszony, a privativitás pedig nem ellentét, hanem különbözés, diverzitás. A másodlagos korreláció pedig tényleg ellentét. A graduális ellentétre idézett példái sem helyesek. A graduális viszony nem akármilyen sajátság lefokozásából áll, hanem határozottan a teljesség lefokozása részlegességre (és nem a részlegesség derivációja, explikációja egyediségre). A magánhangzók nyílásfokának (Öff­nungsgrad) fokozatai: a német u-o, ü-ö, i-e fonémek nem állnak graduális viszonyban, ha­nem éppen privatívak. A hangmagasság esetleg tényleg graduálisan viszonyul. A graduális viszony a teljes tárgyból lefokozott részleges tárgy diverz, különböző viszo­nya egyoldalúan, egyértelműen meghatározva; tehát nem ellentét, differencia. Az ekvipollencia (aequipollentia) fogalma a fogalmi- és viszonylogikában szokatlan, gyakori viszont a mondatlogikában, és a tartalmában és terjedelmében azonos, kifejezésben, 300

Next

/
Thumbnails
Contents