Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Tanulmányok - Simon Attila: Arany Albert László élete és kora
ARANY ALBERT LÁSZLÓ ÉLETE ÉS KORA 1938 őszén Arany munkahelye, a pozsonyi magyar gimnázium is az események középpontjába került. A város birtoklásáért folyó diplomáciai harc az utcákra is átterjedt. Egymást érték a német, szlovák, magyar demonstrációk, a magyar fiatalok által viselt Bocskai-kendőt rendre leszaggatták a szlovák fiatalok, a gimnáziumban pedig pár napig szünetelt is az oktatás.20 Ebben a helyzetben szinte elkerülhetetlenné vált a közéleti szerepvállalás. Mindezek ellenére arról, hogy Arany 1938 őszén bármiképpen is nyilvánosan elkötelezte volna magát, illetve aktív közéleti szerepet vállalt volna, semmiféle információval nem rendelkezünk. Arany a bécsi döntés után továbbra is Pozsonyban, illetve Szlovákiában maradt, s nem követte szülővárosát, Rozsnyót (s benne családját) Magyarországra. Az Arany-hagyatékban fellelt iratok alapján azonban nem lehet kizárni azt sem, hogy hosszú távon az átköltözést fontolgatta. Egy ismeretlen személynek (egy befolyásos budapesti nyelvészről, esetleg Laziczius Gyuláról lehet szó) írt keltezetlen, de valószínűleg 1938 őszén született levélben ugyan felveti annak a lehetőségét, hogy Magyarországon kívánna érvényesülni, ám átköltözésére nem került sor, s Arany továbbra is a pozsonyi magyar gimnázium magyar-szlovák-filozófia szakos ideiglenes, 1941. márciusától pedig állandó tanára maradt. Az 1938-as válság, majd Szlovákia önállósulása nem okozott törést Arany tudományos pályáján. A második világháború évei alatt egyre sokrétűbb tevékenységet fejtett ki. Tanított a pozsonyi magyar gimnáziumban és a pozsonyi Kereskedelmi Akadémián, bekapcsolódott a szlovákiai magyar közéletbe. A korábbinál aktívabb közéleti szerepvállalása valószínűleg abból a felismerésből született, hogy az önálló Szlovákiában maradt mintegy 60 ezer főt számláló magyar népcsoportnak minden művelt főre szüksége van. Ezért lépett be 1939-ben a Magyar Pártba, ahonnan a háború után ellene folytatott per során tett vallomás szerint 1942-ben - máig ismeretlen okokból - kizárták. S ezért vállalt feladatot a Szlovákiai Magyar Közművelődési Egyesület (SZMKE) munkájában, amelynek választmányi tagja volt. Ő lett a vezetője az SZMKE mellett működő néprajzi kutatócsoportnak, s az ő szerkesztésében jelent meg a Szlovákiai Magyar Közlemények c. könyvsorozat. Szerteágazó közéleti és szakmai szerepvállalásának további bizonyítékaként 1943-ig ő vezette a pozsonyi magyar gimnázium Arany Jánosról elnevezett önképzőkörét is. Az önképzőkör 1943-as évkönyvébe írt búcsúszavai ennek a szerepvállalásnak tudatosságáról vallanak, hiszen diákjaitól az alábbi szavakkal búcsúzik: „Legyen eszményetek és a legszebb dicséretetek e fogalom szolgálata: közösségi magyar!”21 Tudományos érdeklődésének a középpontjában a dialektológia mellett továbbra is a szlovák és a magyar nyelv kölcsönhatása, illetve a kétnyelvűség kérdése állt. Ez utóbbi témával foglalkozik a kétnyelvűség jelenségének pszichológiai alapjairól írt tanulmánya a Linguistica Slovaca című folyóiratban jelent meg 1940-ben.22 Ebben az időben már egyre inkább a tudományos kutatás kerül érdeklődésének előterébe, s 1941-ben egyike volt a Szlovák Nyelvészeti Társaság megalapítóinak. Teljesítményére a szakma is felfigyelt, így miután feladta gimnáziumi tanári állását, 1943 áprilisától a Szlovák Tudományos és Művészeti Akadémia (SZTMA) Nyelvtudományi Intézetének tudományos munkatársa lett. Mint ilyen, 20 A szlovákiai magyar nyelvterületen 1938 őszén lejátszódó eseményekkel kapcsolatban lásd Simon Attila: A várakozás hetei. A szlovákiai magyarok az első bécsi döntés előtt. Limes, 2007, megjelenés alatt. 21 Magyar diák. Beszámoló a pozsonyi Állami Magyar Gimnázium Arany János Önképzőkörének 1942/43. évi munkájáról. Bratislava-Pozsony, 1943. 8. 22 Psychologické základy javov bilingvistických. Linguistica Slovaca, 1-2. évf. (1939-1940) 39-52. 29
