Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
TRUBETZKOY NYELVELMÉLETE ÉS FONOLÓGIÁJA vább: „...die Begriffe »stimmhaft«, »stimmlos« ... sind an und für sich phonetisch. Der Anfang jeder phnologischen Beschreibung besteht in der Aufdeckung der in den betreffenden Sprache bestehenden bedeutungsdifferenzierenden Schallgegensätze. Dabei muss die phonetische Aufnahme der betreffenden Sprache als Ausgangspunkt und als Material genommen werden. Allerdings sind die weiteren, höheren Stufen der phonologischen Beschreibung, die Systematik und die Kombinaüonslehre, von der Phonetik ganz unabhängig. Somit ist ein gewisser Kontakt zwischen der Phonologie und der Phonetik trotz ihrer grundsätzlichen Unabhängigkeit unvermeidlich und unbedingt notwendig.” (vö. 17) Az igazság azonban oszthatatlan. Ha a fonológia és fonetika élesen elhatárolódik, akkor a kettő között nem lehet érintkezés; vagy van érintkezés, akkor nincs éles elhatárolás. Ha a fonetikai felvétel kiindulópontja a fonológiának, az elhatárolás nem lehet éles, abszolút, hanem csak fokozati. Ha a fonetikai felvétel anyaga a fonológiának, akkor a fonológiai rendszer nem kizárólag viszonyszerkezet, hanem tartalmi, létmozzanata is van. A viszony és lét korrelativ fogalmak: nincs viszony lét nélkül és megfordítva. Áll ez akkor is, ha a szonikumot, a hangjelenséget hullámjelenségre vezetjük vissza, vagy esetleg tapasztalással el nem érhető lényegére redukáljuk. A fonetika a beszédmegnyilvánulás hangtana. A beszéd egyedi megjelenítésű és egyedi jelentésű hangsorrend (rendszer). A beszédmegnyilvánulás előföltétele Trubetzkoy szerint is: a beszélő, a hallgató és a tárgyi tartalom (vö. 5). Ebből következik: minden beszédténynek tárgyi tartalma van; a beszédhang pedig a beszéd ténye. Az empirikus beszéd-jelenségek nem jelentés nélküliek, hanem csak egyedi jelentésűek. A beszédmegnyilvánulás hangja egyedi megjelenítésű és egyedi jelentésű elem. így aztán a fonetika az egyedi megjelenítésű és jelentésű hang tana. A fonetika tehát nem kapcsolhatja ki teljesen a beszédtény kutatásából az értelmet, jelentést, vagyis jel-szerepének, funkciójának szempontját.30 Ha a fonetika a beszéd hangtana, akkor tárgya a beszédmegnyilvánulás hangja a maga teljes egységében. Mert ha a fonetika a beszédnek csak a hangképző (élettani) és hangzási (akusztikai) összetevőjét kutató tan lenne, akkor nem a teljes beszédhangnak a tana, mégpedig az egyedi beszédmegnyilvánulás tanulmányozásával is eljuthatunk a nyelvalkat megismeréséhez (pl. egyetlen nyelvmester vagy egyetlen töredékes szövegemlék tanulmányozásával). A két tannak egymáshoz való viszonyát tudománytárgyának és tartalmának taglalásával pontosan megállapíthatjuk. A fonetika tárgya valós, konkrét, egyed-idő-térbeli beszédjelenség; tehát nemcsak az izolált egyes beszédhang. A valóság rendszeres együtthatásában lélektanilag, élettanilag, matematikailag és fizikailag módszeresen azonosítja a beszédjelenségnek minden egységét, elemét, ezek sorrendjét, invariáns lényegi jegyét, a hangzósság fokát és különbözését, részlegességének fokozatát, szerkezetét és rendiségét, minden egységnek izomorf korrelációját tárgyával, a tárgy és tartalom viszonyából adódó jelentést, a tartalom és hang (hiány), jel viszonyából adódó jelölést s mindennek terjedelmét (változóit). Ez az azonosítás, minősítés és meghatározás a fonetika tartalma. E tartalom megfelelése adja a fonetika érvényének fokát, értékét s e kettő együtt szerepét. A fonetika tartalma a nyelvalkati hangtannak, a fonológiának tárgya. A fonológia a létező mód-ok-cél oksági determinációjában a lélektani, társadalmi és élettani együtthatók 30 Vo. Karl Bühler: Phonologie und Phonetik. TCLP, IV, 39. 283
